Hát ismét eljött az év utolsó napja. Olvasva a tavalyi bejegyzésemet furcsa,hogy ismét eltelt egy év. Érdekes,hogy miken mentem keresztül röpke egy év alatt. Nem mondom,hogy rossz időn vagyok túl. Hazudnék.
Inkább mozgalmasnak fejezném ki.
Az év nagy részében egy ember után sóvárogtam és egy hullámvasúton ültem,ami néha fent volt és elborított a rózsaszín ködfelhő,máskor viszont lent voltam lelkileg a padlón. Soha nem gondoltam volna,hogy egy személy ennyi érezlmet ki fog belőlem váltani.. Megtörtént.. mégsem bánom,hogy így alakult. A saját káromon megtanultam és azthiszem függetlenül nézhetek a jövőbe.
Egyszer egy álom voltál. Aztán a valóság. Most pedig csak egy emlék.
Nem csak arról szólt az egész, hogy majdnem elvesztettem (...), és a közelemben akartam tartani. Nem csak a vágyról. Hanem arról, hogy úgy aludtam el, hogy (...) mellkasa a hátamhoz simult, és éreztem, ahogy a szívverése az én szívem ütemére lassult. Arról, hogy felnőttem, és rájöttem, hogy az ölelő karja, az illata, amikor alszik,.a szuszogása maga az otthon, és minden, amit csak egy nap végén kívánhatok. :)
Azt mondják,akivel álmodunk,gondol ránk. Gondol ránk,talán hiányzunk neki,vagy csak beugrott valami a múltból.. de eszében járunk..
Bárcsak így lenne.. bárcsak minden úgy lenne,mint régen.. bárcsak teljes lenne az életem..
De talán,az álmok néha valóra válnak...
Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot..Melyeket elfedhetnek az élet apró örömei.. viszont mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. de nem szabad félnünk elmenni, mert mindaz, ami számít, mindig velünk marad, (...) megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni.
Hát eljött ez a nap.. egy éve nem gondoltam volna,fél éves se..sőt.. még szeptemberben sem gondoltam volna ,hogy egyszer Ő lesz a legfontosabb.. így alakul..sok-sok csata után..sok könny és bánat után...beteljesült! :)
Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? !!
Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát... : )
Tudod...Elgondolkodtam azon,hogy mi lenne ha visszamehetnék a múltba,..mi lenne ha nem adnám meg a számom neked,mi lenne ha nem válaszoltam volna az smsedre. Aztán rájöttem,hogy egyáltalán nem ismernélek.Nem tudnám milyen az ha megölelsz,milyen érzés ha puszit nyomsz az arcomra...még az se tudnám milyen arii,ha mosolyogsz.Igy hát tudod mit ?! örülök hogy megismertelek,örülök,hogy néha fájdalmat okoztunk egymásnak..,mert legalább tudom,hogy létezel,legalább tudom,hogy vagy nekem... ♥.
Amikor vele vagyok, amikor ölelem, amikor csókolom, amikor érzem az illatát, amikor fogja a kezem, minden probléma megszűnik körülöttem.
Csak arra gondolok, hogy milyen jó vele... amikor olyan szorosan magához ölel, mintha sohasem szeretne elengedni, úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere
.Semmivel nem foglalkozok....csak vele, csak a pillanatnak élek.
Érzem a pillantása melegét a bőrömön, de nem kockáztatom, hogy a szemébe nézzek. Szeretném, ha kételkedne, ha vágyna rá. Szeretném olyan sokáig húzni, amíg csak lehet.:)
Hetek óta gondolkodom azon, hogy jó ötlet-e belevágni és jó ötlet-e vajon újra átélni mindazt amin keresztül mentem egy év alatt….. ma jött el az a nap amikor nem várhatok tovább… ma érzem újra azt amit alig több mint egy évvel ezelőtt…ma forrt ki bennem az elmúlt hetek eseményének szövevénye.kérlek csak úgy kezdj bele ebbe az egészbe, hogy ha időd és energiád is engedi….vagy ha épp nem olvastad az előzményeit egy évvel ezelőtt akkor kérlek előbb azt tedd meg… .nem is olyan régen történt meg, hogy hitet ébresztett bennem az, hogy még lehet remény az emberekben és esélyt kell adnom, hogy meg is találjam….hittem abban, hogy nem mindenkit vezet ugyanaz a cél és nem akar mindenki beállni a sorba….hittem ártatlannak vélt szemekben és hittem ártatlannak vélt emberekben...hittem a pillanat varázsában, hogy az enyém és nem másé…..hittem, hogy tanultam abból a sok hazugságból ami körülvett és ezzel más alá áshatom az árkot…hittem, hogy bizalmat ébreszthetek és bizalmat ébreszthet bennem más…hittem ígéreteknek, amik a szemem láttára váltak egyszerű szavakká…. Rá kellett jönnöm, hogy egy perccel sem vagyok előrébb, és nem érzek újat, csak az elmúlt éveim összegyűlt fájdalmát….és igen ebben a pillanatban is…Biztos sokan dörzsölik most a tenyerüket, hogy így alakult az életem az utóbbi időben…persze ők is tudják, hogy én nem haragszom se rájuk, se senkire… mennyiszer hallottam vissza az utóbbi időbe, hogy mi megmondtuk, hogy ez lesz "Dalmika".. semmi újat nem tudok már mondani és semmi újat nem tud nekem más sem mondani…………..ugyanaz a történet forog le és ugyanazt élem meg percről percre…soha nem gondoltam hogy ez még egyszer megtörténhet velem, és hogy utolér a hazug szó…persze csalódtam sokszor és felálltam ezredszer is, de ez az érzés felülmúlja minden elkeseredésem…most kicsit magam alatt is vagyok az elmúlt napok lavinaszerűen megtörtént eseményei miatt….tudom, hogy van bennem olyan lelki erő és van mellettem olyan ember aki támaszt ad ha már végképp magamat emészteném végső bánatomban…tudom, hogy a megbocsátás lépcsőit milyen nehéz megmászni, de hiszem, hogy sikerülni fog… Köszönöm,hogy pár percre elvontad a figyelmed az msn villogó ablakáról! :)
Amikor nevetett,vele nevettem. Néztem szeme ragyogását és mindig azt akartam,hogy jó legyen neki..Csak egy valamit nem akartam... : Őt eltemetni.
Mindenszentek..azaz halottak napja. Gyerekként mindig vártam ezt a napot,ugyanis ilyenkor mindig lehet kapni finom medvecukrot Nagykátán. (a legjobb dolog az emlékezés után :)) . Ez ma elmaradt.. hiába nézelődtem jobbra-balra.. az a fránya árus ma nem nyitott ki.. Gyújtottam sok-sok gyertyát és mécsest..vittem sok virágot,hisz sajnos én már csak ennyit adhatok. Feljöttek a régi történetek és ilyenkor akaratlanul is könnybe lábad a szemem. :) Következett a helyi temető. Mivel nekem itt nincs rokonom,csak az ismerősöknek gyújtottam gyertyát. Sorra haladtam a sorok között. Mindenhol égtek a gyertyák.. és én is megemlékeztem. Aztán következett Norbi sírja.. tesóm egyik haverja... fiatalon halt meg.. csupán 25 éves volt.. maga mögött hagyta 3 gyermekét. A sírnál ott állt az Apukája megtörve és sírt. Norbi lassan 3 éve halt meg,egy hülyeség miatt.. A síremlék nem rég készülhetett el..szépen rendbe volt téve és ott is égtek a mécsesek. Majd az Apuka elment. Odamentem. A fejfán kint volt a képe. (megállapítottam,hogy elég helyes gyerek volt.) Haladtam végig a síremléken.. Következett a fent említett idézet,melyet valószínűleg az Apukája készíthetett el.. és a sírás elkapott.. és aztán megpillantottam 3 plüssállatot... a 3 kisgyermekéét.. és hirtelen nagyon furcsa érzés kapott el.. hirtelen elkezdett érdekelni az élete.. érdekelt minden róla.. és érdekel az is,hogy miért a jók távoznak el hamar... ?!
2011. október 31., hétfő
"A mindenből a sehová..a mélyből az égig juthatsz."
2011. október 29., szombat
Na most süllyedtél a legmélyebbre a szememben! :DD
Volt amikor megtalálta magát…volt amikor eltévedt…járt..látott, hallott egyet s mást…járt az úton amit keresett.. olykor kicsit letért róla…nem messzire csak éppen annyira, hogy elkerülje azt amit nem szeretne…látott és hallott sok dolgot…nem sokkal többet mint más…nem élt többet…pont ugyanannyit…csak máshol járt…egy más világban…más érzésekkel…elindult a maga útján, aztán elakadt rajta…elesett...majd újból felállt és továbbment…volt valami ami továbbvitte és mennie kellett…nem volt kit követnie, nem volt ki követné…csak érezte…érezte hogy mi vár rá…megálmodta magának azt amit szeretne…tett is érte…nem voltak nagy álmai…nem voltak nagy tervei…kirakott egy képet…apró darabkákból hosszú évek alatt…elkészült a kép…megtalálta önmagát..megtalálta a társait…csinált ezt meg azt…mindenben helyt akart állni…bármit csinált, neki mindig ott kellett lennie a legjobbak között…bizonyítania kellett…vagy saját magának vagy másnak…maga sem tudta, de ösztönzést érzett mindenben….ösztönözte, hogy van benne tehetség ahhoz amibe belekezdett…időközben pár darabot elhagyott a képből…vagy talán nem is volt teljes soha…barátokat talált, barátokat veszített el…szerelmet talált, majd összetört a szíve…elesett az úton…nem volt több ösztönzés, elvesztette saját magát…elvesztette az értékeit, az erejét…földre zuhant és milliónyi darabban gurultak szét a gondolatai és az érzései szerte a világban…nem tudott utána futni, hogy elkapja azokat…nem is volt hozzá ereje…
2011. október 27., csütörtök
Elgondolkodtam..a régi szobában.. felbukkantak a régi gondolatok,a régi gondok és a régi élet.. számolgattam a falon a repedéseket.. néztem a kockákat a falon..és elgondolkodtam..gyújtottam egy füstölőt majd pakoltam..
Egy dobozba rejtettem minden apróságot.. mindent,amihez szép emlék fűződik.. és gondolkodtam.. kezembe akadt sok-sok karszalag.. az együtt átbulizott esték emlékére.. majd a pengető,amelyet azóta sem használtam.. hiszen "megfogadtuk".. egy plüssállat.. ami miatt a szívem szakad meg.. egy csokis doboz tele a "csodáról" szóló levelezésekkel.. egy karkötő arról a nyárról.. a képeket a falon,melyeket közösen választottunk... a zenedoboz, amit mindig ki-be csukogattunk..buszjegyek és pár vonatjegy... képeslapok,rajzok,egy-egy idézet.. és ezek,most mind egy dobozban.. aztán beugrott.. miért bújjak el a gondok elől.. és miért semmisítsem meg az emlékeimet..?! hiszek azok,csak az enyémek.. és ezeket senki nem veheti el tőlem.. nem tudok..és nem is akarok elszakadni attól a valóságtól..hiszen az volt.. minden pillanata igaz volt.. hol vidáman,hogy szomorúan néztem tükörbe.. de nem bánom!-hisz én alakítottam így... nem mondom,hogy minden döntés jó döntés volt.. sokat megbántam..de az idő kerekét nem lehet visszapörgetni.. csak néha jó lenne..
Azt mondják,hogy az idő mindent begyógyít.. be a f*szt!.. csak nehezebbé tesz mindent.. és lehet,hogy egy külső szemlélőnek úgy tűnik,mintha meseszerű lenne az életem.. minden nap a "népszerű lány" szerepét betölteni és mindenkinek megfelelni?! butaság..
Csak kevesen..nagyon kevesen tudják,hogy milyen is vagyok igazán.. de ezt is én akartam így.. hisz miért mondják az emberek,hogy feltétel nélkül bízzunk meg bennük,ha előbb vagy utóbb úgy is szembeköpnek..?!
A füstölő leégett.. füst kószált a szobában..gondolkodtam.. becsuktam a dobozt.. és otthagytam minden emlékem..
Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem... Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk változtatni? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban mikor már elérhetetlen? A válasz egyszerű. Önzőek és makacsok vagyunk és ettől az érzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni.. csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Amikor már nem tudunk másra gondolni.. De miért kell ezt megvárni? És ha sosem jön el a holnap?Csak sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy kimond: "sajnálom","bocsáss meg","várj!","szeretlek"..
Nem tudsz koncentrálni, igaz? Ismerős érzés. Rögtön ugrasz, ha csöng a telefonod. Naponta több százszor megnézed a leveleidet,de hiába,ha az nincs köztük,akitől a legjobban várnád.. És legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót - de amikor kérdik, mit szeretsz benne annyira, képtelen vagy elmagyarázni. Szerelmes dalokat írnál, és csak neki énekelnéd, pedig megszólalni sem mersz..már rám se írsz.? Nem is keresel.? Leszarom.! Csak tudod akkor se keress, és ne is írj rám, ha szükséged lesz "valakire"! ;)
Úgy ébredtem reggel,hogy soha nem mondtam még el..mennyire itt él bennem,amit meséltél rég! :)
Arról,hogy az "ember jól csak a szívével lát"... nekem így sokkal szebb a világ! :)
Már megint eltelt egy hét és egyszerűen nem haladok egyről a kettőre. hihetetlen.. ha egy probléma megszűnik ma,holnap jön kettő.. és ez így folyik lassan fél éve és egyszerűen nem tudok már mit tenni...kijátszottam a lapjaimat.. csak ennyi vagyok. nem öltök álarcot,nem játszok szerepet.. problémás ember vagyok,de azért egy kis szeretet nekem is járna. nem?!
2011. október 11., kedd
Szarok rátok kétszínű kurvák! :D
Elmegyünk egymás mellett mint két idegen, Egymásra se nézünk szemünk se rebben . De lelkünkben, szívünkben vérzünk , És az utca végéről mégis visszanézünk...
Elindult egy álom,ami talán valóra válik,talán nem.. de nekem a 'köztes állapot' is megfelel.. fura volt,hogy fél éve még a kis mezei buszjáraton hallgattam a zenéit,most meg órákat beszélgettem vele..
Amikor azt mondtam,-nem!..okkal mondtam., hogy boldogabb lennék egyedül...és nem azért, mert úgy gondoltam.. Azért, mert úgy gondoltam, ha szeretnék valakit, aztán szétmennénk, talán nem élném túl. könnyebb egyedül lenni... Mert mi van, ha rájössz, hogy szükséged van a szeretetre, de nem kaphatod meg? Mi van, ha megszereted, és támaszkodsz rá?!! Mi van, ha erre alapozod az életed, és aztán minden szertefoszlik? Te túltudnál élni ekkora fájdalmat??!
2011. október 5., szerda
Amikor utoljára láttalak csillogtál, úgy fájt,hogy nem vagy az enyém.. ma lopva néztelek.. és rájöttem nincs mit sajnálnom! :)
2011. október 3., hétfő
Csak egy pici szeretetet... csak annyit, hogy tudjam , hogy nem utál, és nem néz ködnek... csak ennyit szeretnénk még...
Jól indul a kis október! Állandóan felbukkansz..nyugodj le.. és éld az életedet,hiszen te válaszottad.. te akartad így.. te dobtál el,miközben olyan erősen állítottad,hogy igazi haverok vagyunk!!!Hiába tekernénk vissza azt az elmúlt néhány évet.. megváltoztunk,ismeretlenné váltál és a bizalom megszűnt.. tudtam,hogy előbb vagy utóbb rá fogsz jönni,hogy hülyeséget csinálsz.. de hát inkább utóbb történt meg a dolog.. elég rég óta bánt és már nem is tudám neked elmondani,hogy mi is fáj igazán.. folyamatosan hülyének nézel.. pedig nem vagyok az! beleuntam már abba,hogy állandóan keresel,ha valami gondod van.. és én ezt mikor kapom vissza??? tudod egyedül nagyon nehéz ebbe a kibaszott világba!! és még te is ráteszel pár lapáttal.. inkább télleg felejtsük el és zárjuk le a múltat.. Te balra én meg jobbra.. ;)
"Nem lehet egy érzést feldolgozni, ha elfutunk előle, de az sem old meg semmit, ha állandóan rágódunk valamin. Szőnyeg alá sem szabad söpörni az ügyet. Az a legjobb, ha megtaláljuk az egyensúlyt a két szélsőség között: időnként az érzéseinkkel foglalkozunk, máskor meg eltereljük a figyelmünket és mást csinálunk."
Tegnap már nem volt erőm írni.. így volt időm összeszedni a gondolataimat..
Most egy korszak lezárult az életemben..talán.. talán nem.. Úgy érzem,hogy a lehető legjobb döntést lett mindkettönkre nézve.. most ezt érzem..nem volt ez már az igazi..hiába próbáltunk változni nem ment..hiába próbáltunk egymás érdekében járni,valaki mindig elrontotta.. az utóbbi idő nagyon kusza volt.. voltak nagyon szép pillanatok..de voltak olyanok is,melyeket inkább kitörölnék..
talán egyszer majd máshogy fogom látni a dolgokat..talán..
2011. szeptember 15., csütörtök
Elérhetetlen.. Ez voltál te számomra..Tudtam, hogy a 'Te és én' egy álom, ami nem válhat valóra. Aztán mégis..egy nap megkaptam mindent amire vágytam. Téged..Boldog voltam, leírhatatlanul boldog.
Szinte fel sem fogtam mi történik velem, csak sodródtam az árral. Mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Csodálatra méltó volt. Ám a tündérmeséknek nem mindig van boldog vége, ezt megtanultam.
A mi mesénkben sem lett happy end. Számomra biztosan nem. Egyik napról a másikra dobtál el magadtól, mint egy megunt játékot.
Összetörtél..apró kis darabokra..Nem akarom elhinni, hogy az együtt töltött idő neked semmit nem jelentett.. egy emlék maradtál..keserédes emlék csupán..
Mindennél jobban hiszek a szívemnek. Mégis én vagyok az a lány, aki ezernyi lakattal védi vasráccsal körülvett szívét. A zárakat sokan próbálták már kinyitni, hol sikerrel, hol sikertelenül.. azonban van valaki, akinek már a jelenlététől is eltűnik minden akadály ...
Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Pedig már régen elment. Itt hagyott, de még mindig nem fogtam fel, hogy vége van. Végleg..Tudom, ő már nem jön vissza. Nincs rám szüksége, hisz nélkülem is boldog.Éli az életét, ugyan úgy, mint ahogy eddig tette..csak már nélkülem. De rábaszol te még erre kispajtás! ;P
2011. szeptember 3., szombat
Gyűlölnöm kellene őt, de lenyűgözve tart a fájdalom, amelyet okozott nekem..
És így ölsz meg szép lassan. Apránként. Tudom, én akartam, hogy így legyen.Választhattam volna más jövőt a múltamban. De én ezt akartam... nekem te lennél a jövő! Mégis mlilió apró sebet ejtesz rajtam,észrevétlenül, s én mégsem szólok érte. Tudom, én válaszottam. Igen, azt is tudom, hogy mindenki bolondnak tart... dehát csak egy bolond szeret igazán!
Annyira hittem benne, hogy ezentúl boldog leszek. Gyönyörű álom volt, csak hát elakadt. Megállt minden. Ezernyi érzés kavarog bennem. Félek. Szeretnék megszűnni. Reménykedem. De már valahol kezdem megszokni hogy a meséim sosem érnek véget "Happy End-el"..
Az álmok valóra válhatnak, és sokszor valóra is válnak, csak sajnos nem mindig időben.. Hogy miért ? Nem tudom..Ilyen az élet.. általában mindig megszívat, aztán ha eleget szenvedtél,szépen oda adja azt amire mindig is vágytál..
Van, aki lenéz,van, aki utál, De nem is akarok megfelelni már Az én világomba csak az fér bele, Ki mellettem áll, el nem enged. Aki elfordul, menjen, nekem nem kell! Úgyis kerek a világ, ha nem mindenki kedvel! ;)
Annyi fiút megkaphattam volna..különbeket..jobbakat.. de nekem végig te kellettél, te aki most is csak játszol velem..Annyira jó lenne ismét elhinni minden szavadat..elhinni.,hogy megváltoztál.. és talán most minden igaz,amit mondasz..de nem.. sajnos kiismertelek és már nincs értelme álmokban élni..
Amióta "elvesztettelek",próbáltam/próbálom magam azzal hitegetni,hogy talán jobb lesz,talán majd valaki áttudja venni a helyedet,és talán újra megbízhatok valakiben. Sajnos ez nem így történt.. Amióta nem vagy nekem az egész életem felfordult. Te voltál az egyetlen aki mindig mellettem állt,tartottad bennem a lelket..aki soha nem volt féltékeny.. és soha nem nézett hülyének,ha pizsamában,kócosan vagy akár smink nélkül fogattalak. Te voltál a "lelki társam".. És az addigi énem elveszett.. más miatt..tudod,én még mindig nem tudom felfogni,hogy azokat a felejthetetlen pillanatokat csak úgy eltudtad dobni.. és más választottál..helyettem..
Nem tudom.. én valahogy sosem tudtam előrébb helyezni a szerelmet a barátságnál.. A barátság valami több.. Bizalom.. Én megbíztam benned..eldobtál.. ezek után következett a rengetek hülyeség amit elkövettem.. Amik talán nem lettek volna,ha te mellettem vagy...de nem voltál.. mindig fejjel mentem a falnak.. és a saját hülye hibáimból lassan megtanulom,hogyan boldoguljak... Csak ez nehéz..hiszen próbálom magam mindig rábízni valakire.. akit talán hozzá tudok mérni.. de hát ez nyilván nem megy.. Egyedül érzem magam nagyon nélküled és nmetudom,hogy mikor fogok még 1x bárkiben is úgy megbízni,mint benned.. és nagyon bánt,hogy pont miattad tartok itt..
Itt.. hogy egyik hibából a másikba esek.. hogy én is épp akkor gyökér vagyok azzal,aki szeret,mint velem az emberek.. hogy nem is érdekel már semmi.. főleg,ha már senki nincs mellettem.
Bármennyire is nem akartam, de talán ennek így kellett lennie. Minden okkal történik! Én ebben hiszek...Sok idő eltelt azóta és mára megértettem, hogy nem adhatom fel. Minden fájdalom ellenére is erősnek kell lennem.
Jól eljátszunk egymás érzéseivel. Érzéketlenül szeretjük egymást. Jókat bunkózunk egymással,de előbb utóbb valamelyikünk feladja...
2011. augusztus 8., hétfő
"Betelt száz lapom,hogy leírtam bánatom.. Várom a napot,mikor újra láthatom..hm... mikor újra láthatom! :) Már években számolom,a múlt olyan csalóka, De már boldogan írhatok,a kedves kis naplómba!" : ))
Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is.(...) Ez olyan: egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret,hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel..
Olyan sok mindent elképzeltem már vele,túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picitérezni őt... Nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné..Csak egy jó szót akarok..ennyi talán még nekem is jár...
Minden,ami egy nőt érdekelhet! :) A linkre kattintva, és követve az oldat csodás nyeremények várnak rátok csajok! :) Postoljatok,lájkoljatok, és kövessétek az oldat! Sok szerencsét! :))
Soha nem lesz vége.. mert nincs még egy ilyen..igen, szeretlek olyannak, amilyen vagy. Még ha nem is felelsz meg minden reményemnek.. nagyobb örömet jelent az, hogy létezel, mint az álmaim ..Mostanában a legtöbbször úgy érzem már nem hiányzol és sikerül felejtenem. De néha… néha még mindig ölni tudnék csak azért, hogy veled lehessek. Te még kevés szóval is sokat mondasz nekem.. Fáj, amikor rám mosolyogsz,amikor meglátom a csillogást a szemedben,vagy csak ha egyszerűen felugrik a kis msn ablak.. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz...Nekem a régi kell...tudod,a régi Te.. régen más volt.. Néha már nem tudom ki vagy... Nekem játszod meg magad, vagy nekik? Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni,mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban....
Elviselhetetlen ez a helyzet.. most van az,hogy várom már,hogy vége legyen a sulinak.. de csak azért,mert így legalább egy pici időre lerakhatom ezt a "terhet".. iszonyatosan rosszak így a mindennapok.. Látni azt,hogy már nem várja a csengőt.. nem várja,hogy odamenj hozzá.. már rád sem néz.. és már nem is köszön.. Nagyon nehéz ezt elviselni.. ismeretlenné vált.. :( De ha egyszer így kell lennie.. Talán ha akkor az eszemre hallgatok,akkor ma nem itt tartanánk...
és most a fájdalom nyitja ki szemem, hogy lássak, ne csak nézzek...
2011. június 3., péntek
Rajzoltam neked királylányt is, aki szép és aranyos és nem gonosz.
Ő nem fog bántani téged, és soha nem nevet ki.
Labdázhattok is, mert pöttyös labdát is rajzoltam.
Soha többé nem leszel egyedül. (...) Ha sokat játszol vele, olyan lesz, mintha igazi volna. "
2011. június 1., szerda
Hogy vagy? Ne is mond..tudom mit érzel.. hidd el..látom,hogy legbelül vérzel.. minden újabb nap sebet ejt rajtad.
Sírni már nem fogok...Érted biztos...Elég volt az a millió könnycsepp...Elég volt a bánat..Bár szeretlek örökké de már nem várlak..nem várlak,mert nincs értelme..Ahogy jössz úgy mész is..Nem is baj.. Csak néha fáj.. Mert tudom hogy csak hazudtál..hazudtál mikor azt mondtad szeretlek...
2011. május 17., kedd
Álom? talán valóra válik.. Csoda? nem létezik.. Remény? mindig megmarad.. Barátok? jönnek és mennek.. Szeretet? elmúlik... Ez is elmúlt.. Hihetetlen,hogy mennyire semleges lett pár hét alatt.. Ezek szerint az utolsó hónapok tényleg csak a "megszokás" miatt voltak. Az miatt volt minden valóságos.. De a mese véget ért.. és fel kellett ébredni.. hiszen már nem volt herceg.. és a királylány is tönkrement.. Nem volt miért küzdeni.. feladta az álmát.. ráébred,hogy lehet ő ennél sokkal boldogabb is.. egyedül,vagy mással.. de nélküle! És ha néha fájtak is a pofonok,megtanul felállni...
Az ember néha sok-sok dolgot másképp lát.. de éppen ezért vannak körülöttünk az emberek,barátok akik segítenek ráébreszteni a komoly valóságra.. Jó meghallgatni "külső" személyeket is,hisz nélkülük csak fejjel mennénk a falnak,ami nem biztos,hogy hasztalan,de fájdalmas.. Tegnap este is ráébresztettek dolgokra,melyeket talán sose ismertem volna be saját magamnak... hiába tudtam róluk.. Jó volt álomvilágban élni..hinni a mesékben, a Csodában.. De hát mindenki tudja,hogy nincs szőke herceg fehér lovon!.. :)
Elvesztettem barátokat,hitet meg a reményt.. elvesztettem az álmom,a csodám.. végleg?! Talán végleg.. talán nem..De az biztos,hogy most elég sokáig "külön utakon" fogunk járni... Talán baj.. talán nem.. Talán könnyebb lesz a felejtés.. vagy épp nehezebb,mert még jobban fog hiányozni.. Ki tudja,hogy hogyan fog folytatódni a kapcsolatunk?! Most békés volt a búcsú,ami mindkettőnknek fájt... De nem tudhatom biztosra,hogy keresni fog e.. Nem akarom őt kitörölni az életemből..hiszen,ha akarnám se tudnám.. csak fáj,hogy én mindig próbáltam neki megfelelni..a kedvében járni..mindig próbáltam tökéletes lenni.. De kevés volt.. és ez miatt elindult a hullámvasút.. volt amikor nagyon jó,de volt amikor borzasztó .. túléltük.. 1 év hosszú idő.. 1 év csak róla szólt.. lassan ellenem fordult a legjobb barátom,akinek a hiányát még most is nehéz elfogadni.. 1 év alatt minden megváltozott.. de talán kellett ez...az élethez.. kell ami keményebbé tegyen.. hisz' Ami nem öl meg,az megerősít! :)
Tisztán emlékszem minden apró pillanatra, minden emlékre, mozdulatára, mosolyára. Naponta felidézem újra és újra.., mert engem már csak ez éltet. Ez ad erőt, hogy a hiányát elviseljem.
2011. március 29., kedd
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni, de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál.
2011. március 28., hétfő
A remény mindig megmarad!.. vagy legalább is utoljára hal meg.. és amíg van egy kis remény,addig minden jó,mert az átsegít a gondon és feledteti a rosszat! :)
Jó volt ez a tegnap! :) De most úgy érzem,hogy ismét egy "hullámvasúton" ülök. Ki tudja mikor esek megint pofára?!! Persze most minden szép és jó,de nemtudom,hogy mennyire lesz ez a boldogság hosszú életű... Ez ismételten csak rajta múlik. Ő dönt,hogy mit akar.. Jó lenne ez a "kis időt" nyugodtan tölteni.. együtt.. Persze ezek csak álmok. de az álmok,néha valóra válnak! :))
Hát eljött.. ma van 1 éve,hogy elkezdtem a blogírást azon az alapon,hogy " ha bármi fáj,itt kiadhatom magamból".. és ez így is történt.. egy ideig..
Egészen addig,amíg az a "meghatározó" személy be nem lépett az életembe és fel nem forgatott itt bent mindent. Persze ez akkor jó érzés volt.. amíg minden rendben ment.. Boldogok voltunk! -és azóta itt minden csak róla szól!
Ez mára sajnos már elmúlt.. legalábbis részéről.. Én meg itt maradtam.. egyedül ezzel az érzéssel,amit azóta sem tudok elfelejteni..
Az utóbbi napokban,hetekben történtek olyan dolgok,melyek nem igazán hiányoztak.. Megbántottam pár embert.. fájdalmat okoztam nekik és ezt az egészet nem pont így képzeltem el.
Hihetetlen,hogy még mindig mennyire tudja befolyásolni a mindennapjaimat. A hangulatom csak "tőle" függ.. Persze az a mosoly még mindig az arcomon volt,de már nem olyan őszinte,mint pár hónappal ezelőtt.. és hiába teszek/tennék bármit is.. hiába minden,ha őt már nemérdekli..
Rengeteg dolog megváltozott.. Teljesen máshogy fogom már fel a dolgokat.. viszont erre,még mindig nem tudom a jó megoldást...
Nehéz dolog minden nap ugyanazt látni.
Végig nézni, amint elmegy melletted, és közben rád se néz.
Figyelni, amint épp mással beszél, vagyépp nevet.
2011. március 22., kedd
Csak egy pici szeretetet... csak annyit, hogy tudjam , hogy nem utál, és nem néz ködnek... csak ennyit szeretnénk még...
Tudod, mondják, hogyha tetszik neked, akkor ne azt várd, hogy ő írjon rád, hanem írj te... Igen, megfontoltam a dolgot. De nem biztos, hogy jó ötlet. Mert én azt akatrm, hogy lássa, kell nekem.. azt akarom, hogy hallja, a kétségbeesést a hangomban, amiért választott valaki mást.. azt akarom hogy megöleljen.. azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg.. hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: "Soha nem mondtam le rólad". Azt akarom, hogy lássa, ahogy a fájdalom kiül az arcomra, mikor jön az a másik lány..hogy kapjon a kezem után, mikor már nem bírom tovább..hogy törölje le a könnyeimet. .. Azt akarom, minden legyen úgy, ahogyan lennie kéne.. mint régen.. De mindezt msn-en, vagy chaten, kis smileyk mögé bújva, nem lehet..
Furcsák ezek a mindennapok. Minden nap úgy kelek fel,hogy ma minden jó lesz és kihozom minden helyzetből a lehető legjobbat! És nem foglalkozom olyan emberekkel,akik teljesen leszívják az energiámat. De nehéz mindig vidám arcot vágni mindenhez,hiszen van,hogy pont azok az emberek húznak le akiktől pont nem várom. Teljesen buta dolgokkal... Lehet,hogy én vagyok mostanában túl érzékeny,hogy mindent magamra veszek,de talán érthető,mivel egy igen fontos személyt "vesztettem el". Ki tudja?! Lehet,hogy így a legjobb,hogy semmi nincs! Így kell lennie,hiszen véletlenek nincsenek. És Csodák is csak a mesékben.Nehéz nem foglalkozni vele. Nem úgy nézni rá,ahogy azelőtt.. mert már nem lehet.. Talán semmi értelme. De lehet,hogy tovább kéne küzdenem. Folytatni azt,amit már régen elkezdtem. És (ha már belementem) méltó módon befejezni. De ehhez egyedül kevés vagyok! Elsősorban kell Ő,aki magyarázatot ad a miértekre!!? -és kellenek barátok,akikkel átvészelhetem a válaszok erősségét. Mert egyedül képtelenség! De mi van,ha tényleg folytatni kell? Mi van,ha most sikerül?! Lehet,hogy mire elérném a célt belefáradok és ismét vége az egésznek. Épp úgy,mint eddig.. Akkor mi értelme az egésznek,ha a végén úgy is szenvedés a vége??
Furcsa ellentétek. Teljesen kuszák a gondolataim. Nem tudom,mi lenne a jobb!? Maradni a régi mellett vagy nyitni az új felé? Hol vannak ilyenkor a tanácsok?? Még mindig nem jöttem rá a miértekre...
Hiányzik.. Persze,hogy hiányzik.. Bármit,tesz akkor is hiányozni fog és sosem lesz "csak egy srác" számomra. Hiányzik az illata,az arca,a csillogó szemei.. Hiányzik az érintése,az ölelése,a mosolya.. Hiányzik a nevetése, az ahogyan viccelődtünk,ahogy hozzám szólt.. hiányzik Ő. Hiába próbálom/próbálnám elfelejteni..a jövőre koncentrálni..Nem megy.. Mivel ott van a múlt.. A sok szép emlék.. Amit nem lehet kitörölni és nem is akarom.. Hiszen akkor minden szép volt..
2011. február 18., péntek
Bármit megteremthetsz,bármit elérhetsz,bármit megváltoztathatsz, és ehhez csupán egyetlen dolog kell.. Erő!
Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt.Miért??? már majdnem túl voltam rajta.. és újra felbukkant majd robbant. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebeket..elérte amit akart...és most ismét elment!! Kellett ez?? Ha újra találkoznánk csak kiabálnék és megmondanám, hogy(...).. Nem... ez nem igaz!! ... mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki... Hogy miért?...Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért ??!
Vége a csodának..Láttam,hallottam,éreztem és fel kellett fognom...Ott álltunk s kettőnk közül csak te voltál nyugodt...Annyit éreztem, hogy a szívem a torkomban dobban....Ekkor már tudtam, csak a játékod voltam...
Az egész este miattad volt ennyire 0. Minden miattad volt! Biztos érzed belül te is,hogy nem véletlen vagyok ilyen..csak nem vagy ennyire buta.. Jó ez a helyzet neked? Hogy mindenki szenved? Még teljesen külső személyek is? Nem is tudod,milyen rosszat teszel te ezzel.. Mennyire rossz is a felfogásod.. De biztos jó ez neked.. csak hosszú ideje nem tudok rájönni,hogy miért??!! A tegnap estéről nem írnék.. nem pont így képzeltem el..
Sajnos a csalódásokban sokszor mi vagyunk a hunyók.
Azt mondják, a mosoly nem kerül semmibe annak, aki adja, de mégis értékes annak, aki kapja. Én meg azt mondom, hogy ha beintek, az is ingyen van, viszont sokkal személyesebb és őszintébb is ...
Szinte előttem van a saját arcom,ahogy olvastam reggel a napi horoszkópomat : Vagy csak annyira, ami élvezetes, sőt felejthetetlen lesz. Most történik az, amire később emlékezni fogsz… Kételkedve és nevetségesen hördültem fel " oh.. ugyanmár : DD " Erre tessék.. A legváratlanabb pillanatban ott termett mellettem... Közelebb lépve hozzám, hosszan rám pillantott..Átkarolta derekamat és szorosan megöleltük egymást. Lábujjhegyre álltam. ő lehajolt hozzám... Bármennyire is szeretném,sosem tudnám megfogalmazni azt az érzést,ami akkor elöntött.. Boldog voltam! Nagyon! De eldöntöttem,hogy nem élem bele magam.. ismét.. Minek is?! Így is eléggé fáj.. Aminek jönnie kell az meg úgy is jön magától! :))
Az egyetlen ok amiért képes vagyok minden egyes napot végigcsinálni, az a mosolyod..
A tegnapi hatalmas feldobottságom és jókedvem közepette elfelejtettem írni :) De úgy néz ki,hogy nem is baj.. Olyan ez,mint a hullámvasút.. egyszer fent..egyszer lent :)
A hét eleje teljes rossz kedvel indított.. unalmas napok,emberek.. Semmi nem történt.. Senki nem úgy állt hozzám,ahogy én azt "szerettem" volna. Egészen tegnapig.. Érdekes volt :) Teljesen feldobódtam és egész nap jókedvem volt.. végre :) De ma már megint csökkent ez az öröm.. Mindig tesz vagy mond valamit amivel nem is tudja,hogy mennyire szarul esik..
Teljesen rossz ez így.. hogy szinte mindig mindenkitől csak a negatívat kapom.. Soha nem jön senki azzal hogy "milyen volt a napod?""hogy vagy?" senki.. És ez már egyre rosszabb..
"Komolyan nem zavar,de kezdem már unni!"
2011. január 18., kedd
nem lépsz hozzám közel..már gondolatban sem játszod el.. :/
Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt.
Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed.
Érzed, valami végérvényesen megváltozott.
Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Fura dolog ez a hiányérzet.Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt.Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy.
2011. január 14., péntek
A szöveg szürreális, szétszakít és irritál.A szürke angyal most egy szivárvány világba invitál.
Történnek olyan dolgok az ember életében,melyekre jobb lenne nem emlékezni. Jelen esetben egy személy.. Tudom,hogy jobb lenne elfelejteni,de ha egyszerüen nem megy?! Hosszú ideig próbáltam nem foglalkozni vele.. próbáltam átnézni rajta.. De egy mosoly.. és máris vége mindennek..Ha elúszott egy hajó,csak a bolond úszik utána.. nos én világéletemben bolond voltam.. Igazából az a furcsa (mind2 esetben) , hogy van,hogy minden szép és jó..aztán hirtelen a feje tetejére fordul minden.. mintha az egész elfelejtődött volna.. Nem kell nagy dolognak lennie,hogy iszonyat jól tudjon esni... mint a szerdai ábra is mutatja,, :) Lassan szülinapom.. kíváncsian várom.. Talán akkor végre pontot tehetek az "ügy" végére.. talán...
"Én sem látom, hogy mit tennék másként, ha újra kezdhetném"
Nem lehetsz mindig hibás, nyisd ki a szád üvöltsd, hogy kapja be a világ.
Csak szívj! Szenvedj, ha élsz, küzdj, hogyha fáj, harcolj, ha félsz!Ne mondd, hogy megint félsz!Ne mondd, hogy semmit nem érsz!Ne mondd, hogy feladod!Ne mondd azt, hogy nem a te harcod!Annyi hajtson, ami megőrjít, ha nem pusztít el, megerősít.
Hát így új év alkalmából ismét sikerült kibasznom magammal! Sőt..még azokkal is,akik szeretnek (szerettek...vagy... (..) kedvelnek.. )..
Sikerült megint hülyeségeket csinálnom :))
Sikerült "kicsinálnom" olyan embereket,akiket nagyon szeretek :))
Azt mondják,hogy olyan lesz az évet,amilyen a szilvesztered volt.. Nagyon fasza!:D Akkor rám most mi vár???!
"All the crazy shit I did tonight,those will be the best memories"
