Egy dobozba rejtettem minden apróságot.. mindent,amihez szép emlék fűződik.. és gondolkodtam.. kezembe akadt sok-sok karszalag.. az együtt átbulizott esték emlékére.. majd a pengető,amelyet azóta sem használtam.. hiszen "megfogadtuk".. egy plüssállat.. ami miatt a szívem szakad meg.. egy csokis doboz tele a "csodáról" szóló levelezésekkel.. egy karkötő arról a nyárról.. a képeket a falon,melyeket közösen választottunk... a zenedoboz, amit mindig ki-be csukogattunk..buszjegyek és pár vonatjegy... képeslapok,rajzok,egy-egy idézet.. és ezek,most mind egy dobozban.. aztán beugrott.. miért bújjak el a gondok elől.. és miért semmisítsem meg az emlékeimet..?! hiszek azok,csak az enyémek.. és ezeket senki nem veheti el tőlem.. nem tudok..és nem is akarok elszakadni attól a valóságtól..hiszen az volt.. minden pillanata igaz volt.. hol vidáman,hogy szomorúan néztem tükörbe.. de nem bánom!-hisz én alakítottam így... nem mondom,hogy minden döntés jó döntés volt.. sokat megbántam..de az idő kerekét nem lehet visszapörgetni.. csak néha jó lenne..
Azt mondják,hogy az idő mindent begyógyít.. be a f*szt!.. csak nehezebbé tesz mindent.. és lehet,hogy egy külső szemlélőnek úgy tűnik,mintha meseszerű lenne az életem.. minden nap a "népszerű lány" szerepét betölteni és mindenkinek megfelelni?! butaság..
Csak kevesen..nagyon kevesen tudják,hogy milyen is vagyok igazán.. de ezt is én akartam így.. hisz miért mondják az emberek,hogy feltétel nélkül bízzunk meg bennük,ha előbb vagy utóbb úgy is szembeköpnek..?!
A füstölő leégett.. füst kószált a szobában..gondolkodtam.. becsuktam a dobozt.. és otthagytam minden emlékem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése