, szenvedély és kitartás nélkül nincs boldogság!

nehéz lenne most megfogalmaznom azt,amit érzek.. kicsit magamrahagyva,kicsit átverve,kicsit hülyének,kicsit fiatalnak és kicsit idiótának érzem magam... hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem számítottam erre a pillanara.. inkább csak azzal nyugtatom magam,hogy nem ilyen hamar számítottam erre. akkora baromnak érzem most magam és közben mégis ott van bennem az,hogy talán nem csak hazugság volt ez az egész..egyszerűen nem tudom most hová tenni a dolgokat és tudom,hogy valahol mélyen sokkal több van ebben.. egyszerűen nem tudom megérteni,hogy miért történik most ez velem.. hogy végre fontossá válik valaki majd másodpercek alatt elveszítem..
minden pillanatban imádtam vele lenni.. figyelni..nézni,ahogy levegőt vesz,ahogy beszél vagy épp mosolyra húzódik a szája.. csodáltam minden tettét és igazából magam sem értem,hogy miért,de ez már az első perctől kezdve így volt..
egyszerűen nem akarom elhinni,hogy ez az egész egy játék volt..
én nem akarta megnyílni neki.. pontosan ezért nem!!! tudtam,hogy az,amit csinálunk nem helyes.. és fordított esetben is marhára fájt volna nekem.. de talán pont ezért volt ez ennyire édes.. mert tudtam.. nem helyes..
és mégis..sokszor bármit megtettem volna.. rohantam egyik helyről a másikra,hogy pár óra múlva már vele lehessek kicsit.. soha nem kértem tőle,belőle sokat.. soha nem akartam ,hogy dícsérjen.. soha..
csak egy kicsit érezni akartam,hogy fontos vagyok.. nem csak egy.. a sok közül...
nem tudom,hogy mi az igazság.. talán soha nem is fogom... de számomra hihetetlen teremtés ő.. olyan,aki a puszta jelenlétével képes elvarázsolni szinte másodpercek alatt.. túlságosan is megszerettem ezt a fiút.. túlságosan is erős kötelet szőttem ezalatt a 2 hónap alatt kettőnk között.. és az fáj a legjobban,hogy azt hittem,ezt a kötelet nem csak én szövögetem....

Amikor egy férfi kilép a szobából, mindent otthagy, ami odabent volt. Mikor egy nő lép ki a szobából, mindent magával cipel, ami odabent történt.

újra és újra próbálom megfogalmazni,hogy mi ez az egész,ami velünk történik.. furcsa,hogy első pillantástól fogva tudtam, ő azért picit más,mint a többi.. Már akkor megfogott a jelensége és egyszerűen nem tudok tőle elszakadni. Eltelt 2 hónap.. 2 hónapja forog körülötte többnyire minden gondolatom és egyszerűen nem tudom ,hogy miért..  Egyszerűen csak magávalragadt...
Sokszor mondtam,hogy nekem olyan ember kell,akit nem megkapok,hanem,akiért megszenvedek.  Nem tudom,hogy ő az a személy lenne-e de mostmár érzem,hogy szenvedek. Nagyon feszült vagyok és nem tudnám megmagyarázni,hogy miért..
3 nappal ezelőtt nagyon készültem és vártam,hogy végre együtt legyünk.. csak mi, ketten... de délután még nem gondoltam volna,hogy pár óra múlva már szorosan magamhozölelhetem. Imádom,amikor elször meglátom és megérzem az illatát.. igen.. többnyire az illata az,ami megbolondít.. meg a szeme.. meg a szája..
Egyszerűen nem tudom titkolni és leplezni,hogy kezdek érezni valamit iránta.. szeretnék mindig vele lenni.. érezni őt. Ahogy dobog a szíve.. vagy nézni,ahogy álmodik..annyira gyönyörű.
De úgy érzem,hogy ez lassan kezd egyoldalú lenni. tudtam,hogy ez sorsfordító lesz.. tudtam,hogy a legrosszabbra kell számítanom,viszont hiába voltam és vagyok tisztában azzal,hogy nem én vagyok számára az első helyen,attól még nagyon nehéz elfogadni ezt.  Tudom,hogy nem szerethet belém és tudom azt is,hogy ez egy őrült veszélyes kötéltánc. Félek a pofáraeséstől.. nem tudom,hogy mi lenne a helyes.. csak annyit tudok,hogy kezd őrülten hiányozni.

Szerelmet akarok, ami felemészt.,, Szenvedélyt, boldogságot, és még egy kis veszélyt is..

lassan,de annál biztosabban kezdek eljutni vele kapcsolatban egy olyan szintre, amiről úgy érzem nem tudok visszafordulni. minden porcikámmal próbáltam ezellen tiltakozni de be kell,hogy lássam..késő.. beleestem.
és a legszörnyűbb az egészben az,hogy tudom ,talán soha nem lehet az enyém.. teljesen.. úgy,ahogy azt én akarom. mert akarom... mostmár teljesen biztos vagyok benne,hogy akarom őt.. és nem csak egy kicsit belőle.. nem csak annyit,amennyit tud adni most nekem.. nem lehet betelni vele és fizikailag fáj,ha nem láthatom..
mert amikor vele vagyok kicsit megszűnik minden,, olyan,mintha egy teljesen más dimenzióba repítene és nem tudok sehova sem koncentrálni.. megszűnik a tér,az idő és a gondolataim csak rajta kattognak. leginkább akkor,ha nincs velem.. mert elválni mindig a legnehezebb,hiszen sosem tudhatom,hogy mikor látom újra, mikor ölel magához, mikor csókol meg.. nem tudom mikor gondol rám.. hogy gondol-e egyáltalán rám.. nem tudom,hogy én is ugyan olyan fontos vagyok-e neki,mint ő nekem. mert mostmár az... fontos nekem. tudni akarom,hogy mi van vele,hogy merre jár és mi van a fejében.. tudni akarok millió dolgot és millió kérdésem van hozzá.
soha nem gondoltam volna,hogy egy ilyen típusú emberrel összesodor az élet.. aki más.. teljesen más,mint az átlagos.. sokkal több különlegességet és értéket hordoz magában,mint az emberek többsége.
és furcsa mód.. jól érzem magam vele...

még engedek a csábításnak.. becsukom a szemem,hogy jobban lássak!

Nem is értem miért olvasgatok buta idézeteket.. azt amit 'érzek' úgy sem tudja megfogalmazni senki.. még magam sem..nem hogy más.. nem is tudom igazából,hogy ezt lehet-e már érzésnek nevezni.. viszont azt tudom,hogy ez a kialakult helyzet jó.  vagy nem jó?!
jó azért,mert rég éreztem ezt,,, és nem.. most nem a szerelemre gondolok.. és még csak nem is a szeretetre.. különös ez az érzés.. igazán fura , és ha sokáig nem tapasztalom,akkor hirtelen elkezd hiányozni.. vagy ő vagy az érzés vagy csak egy illat, de tudom,hogy valami hiányzik..
mindenesetre százszor több jót,mint rosszat tudnék felsoroni,hiszen az,hogy nincs egyedül rossz.. mondhatnám úgy is,hogy katasztrófa,de igazából az a helyzeten nem változtatna,ha kimondanám.. így hát csendes magányomban sodródok egy olyan árral, amiből nem tudom,hogy hogyan és azt sem tudom,hogy egyáltalán ki akarok-e szállni... egyenlőre nem... határozottan nem!
a lehető legpesszimistábban álltam ehhez az egészhez és soha nem gondoltam volna,hogy egyszer majd ezen a ponton leszek,hogy írnom kell Róla. van bennevalami különös furaság és ravaszság,amitől csak még érdekesebb és 'élvezetesebb' jelenség. Tudni akarom,hogy ki ő valójában. Tudni,hogy mikor mit miért tesz és mi az,amit elhihetek. Én nem bízok benne és ő sem bennem..hmm.. hát különös,de nálunk ez a kémia.. és talán ettől nem tudok elszakadni tőle (elakarok?!?)...  
Nem nevezném izgalmas sztorinak azt,ami kettőnk között zajlik.. sőt..  inkább egy érdekes taktikai játék jelzőjével illetném.. de tetszik.. nagyon!!
De van az a pont,amikor már nem hiszem el,hogy mindez velem történik.. annyira körülölel és megfolyt a puszta jelenlétével... Amikor már látom,hogy mosolyra húzódik a szája.. két éles gödröcske megjelenik majd kicsit feljebb haladva meglátom a szemében azt a tüzet.. hmm.. na kész... akkor a világűrbe repültem.....

2. ♥.

Szomorúan tekintettünk ma is vissza,hiszen tudjuk.. ismét eltelt egy év...
A második év,hogy nem vagy köztünk... Te tudod a legjobban,hogy mennyire is hiányzol a mindennapjainkból.. hogy mekkora űrt hagytál magad után.. hogy nem telik el úgy nap,hogy ne gondolnánk rád.. és míg élünk ez így lesz..
Soha nem fogom elfelejteni azt a napot.. április 21. emlékszem mennyire vártad a születésnapodat.. csak a 70 meglegyen! és meglett.. minden csatát megnyertél.. az összeset.. végig kitartottál és hittél.. de a legnagyobb harcban már nem segíthettünk.. se mi,se senki. És nem tudtál megbírkózni vele.. elmentél tőlünk.
Még ma is hatalmas erőt ad,az a hit,amit akkor a szemedben láttam. Rengeteget gondolok rád és mindig előttem vannak tetteid. Minden pillanat.. és utólag látom be,hogy a veled töltött pillanatokat nem is értékeltem eléggé. nem.. mert akkor még nem tudtam,hogy milyen lesz az,ha már nem leszel.. Nem tudtam,hogy mekkora kincs és mekkora érték vagy.
Mostmár tudom.. és iszonyatosan fáj,hogy már csak egy virágot vihetek a sírodra...
♥♥.

Múltunk nincs..jövőnk nem is lesz.. órákra,percekre érinthetsz...

kár,hogy újra és újra elhiszem.. :)

just a night.. The Night...

nem vártam sokat ettől a találkozótól..elegem volt már belőle..de úgy gondoltam,hogy egy utolsó próbát még meg ér.. de bármi is történik,akkor sem adhatom meg neki azt az örömöt,hogy azt lássa a szememben...
azt,ami már az első pillanattól kezdve bennem volt... bevallom..titkon igen is nagyon...nagyon vártam ezt.. kíváncsi voltam,hogy milyen ember ő.. hogy hogyan látja nem is olyan kicsi világunkat.. igyekeztem érdeklődni,hiszen alapjáraton is ilyen vagyok viszont ezzel szemben marhára közömbös voltam.. néha még én is meglepődtem saját viselkedésemet.. aztán ahogy teltek az órák valami elpattant és semmi másra nem tudtam gondolni csak arra,hogy kell.. ez a kurva szó egész este villogott előttam piros neonizzókkal párosítva,hogy még véletlenül sem tudjam elkerülni vagy elhessegetni a gondolatot.. de tudtam,nem szabad..

én már akkor is függő voltam.. függtem ettől az embertől,hiszen minden percben azt lestem,hogy mikor keres.. keresett-e már, és ha nem,akkor még miért nem..  befolyásolta a mindennapokat,hiszen a kedvem csak tőle függött.. úgy érzem egyre többet és többet akarok belőle.. de tudom, nem szabad...

tátárárá tátárárárám .. így kellett lennie, nem tartozom senki már.. :)

én vérrel írnám fel a nevedet az égboltra,hogy mindenkiben maradjon meg mielőtt még szétfolyna...

én egy pocsolyába születtem,de veled tenger VOLTAM!

Néha várni kell. Nem türelmetlenkedni, nem kierőszakolni semmit sem. Tudni, jó helyen vagy, csinálni a dolgaid, tiszta lelkiismerettel. Közben, ha eléd csöppen bármi vagy bárki jó, azt kiélvezni. Átélni minden pillanatát a lehető legjobban. Aztán az idő eldönti ki és mi marad melletted, veled, az életedben. Mert aki és ami nem neked való, az menni fog. Csak azok az emberek, helyzetek, körülmények maradnak, akik neked teremtettek. A nem hozzád illőek kiesnek, elmaradnak vagy megváltoznak. Ezen ne sértődj meg. Ez az élet rendje, nem tehetsz ellene semmit. Viszont, ha élvezed minden pillanatát, akkor Te csak nyerhetsz. És ez a lényeg. :)

bárcsak volna két életed...

Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem, hogy

Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Mennyivel könnyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked,
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.

Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

nem igaz,de nekem kell ez a hazugság..

végül eljött a pillanat.. a nagy találkozás. igazán sokáig húztam... épp addig ,amíg lehetett és az még nem volt káros.  sokszor volt úgy,hogy se kép se hang se semmi.. csak álltam ott és bámultam,mint egy hülye, aki nem tudja ,hogy mi zajlik körülötte. Próbáltam mindig elhessegetni a gondolataimat,de valahogy mindig újra és újra ott kötöttem ki. A pillanatnál ,amikor a képkockák elmosódnak majd kialszanak én pedig magatehetetlenül sodródok egy árral,amit szinte lehetetlenség megállítani. Mindig is tudtam,hogy ez most más... Mást,mint ami az elmúlt nagyjából másfél évemet meghatározta. Nem tudtam és még most sem tudom megmagyarázni,hogy mi mindaz,ami magával ragad.. Talán a kisugárzás.. hm.. igen.. talán ez a szó mindent magában hordoz,amit gondolok. Szörnyű,hogy egy ember mennyi mindent hordoz magában önakaratán kívül és az még szörnyűbb,hogy mindezt tudatosan hogyan tudja alkalmazni, majd saját hasznára fordítani...
Sokat gondolkoztam az elmúlt hónapok eseményein,.. sokat olvasgattam beszélgetéseket és tudom,hogy mit akar..ő is tudja,hogy én mit akarok.. az ég világon semmit... hiszen mind a ketten tudjuk,hogy ez az egész egy hazugság.. elmondta, felfogtam, tudom. és nem is kergetem magam hamis ábrándokkal. nem gondolok túl semmit csupán kíváncsian és izgatottan várok minden egyes új pillanatot.
A legszebb dolog még is az az egészben,amikor már az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon  mozog minden és a percek szinte repülnek és te csak nevetsz és nevetsz...
De amikor megpillant,akkor nem kapsz levegőt.. nem tudsz semmit tenni,mert bénulnak érzed magad és csak azt érzed,ahogy a szíved kalapál eszeveszetten... mind egy 30 perces cardio után..

"egy ordító tömeg áll közém és közéd"

Életem regénye

2013... igen..ez az év is elmúlt,mint mind az a több száz mesés pillanat,ami 2013 adott nekem.
Rengeteg új embert ismertem meg,sok új barátság és ismeretség kötődött..nagy összeveszések és kibékülések,viharok, viták,nevetések ,sírások,gyász.. igen.. szinte minden kifejezés jellemezte ezt az évet..
2013-at igyekeztem a saját belátásom és igényeim szerint alakítani..nos.. ez volt hogy bejött,volt hogy nem,de összességében nincs miért panaszkodnom,hiszen mindig minden úgy történik,ahogy annak lennie kell.
Ettől függetlenül voltak hullámvölgyek és voltak olyan pillanatok,amikor már nem bírtam tovább,de egy kis összetörés után mindig jött egy jobb és szebb pillanat,ami miatt most itt járok...
Voltak fontos személyek ebben az évben is.. voltak elfelejthetetlen fiúk és voltak,akiket bárcsak elfelejtenék... ezt az igazán eseménydús évet talán az jellemezné igazán,hogy mindenképpen alakította a jövőbeni életemet.. voltak bakik,voltak botrányok , várakozás... és vágyakozás.. ezekből persze tanul az ember.. legalábbis igyekeztem..hol több-kevesebb sikerrel.

Igyekeztem mindig pozitívan elérni a célomat és úgy gondolom,hogy sikerült.. persze mindig voltak csavarok a történetben,de mindig jó dolog sült ki belőle :)
Szép volt 2013. Nem is tudom megfogalmazni mindazt,amit kaptam ettől az évtől.
igen...szép volt! :)