még engedek a csábításnak.. becsukom a szemem,hogy jobban lássak!

Nem is értem miért olvasgatok buta idézeteket.. azt amit 'érzek' úgy sem tudja megfogalmazni senki.. még magam sem..nem hogy más.. nem is tudom igazából,hogy ezt lehet-e már érzésnek nevezni.. viszont azt tudom,hogy ez a kialakult helyzet jó.  vagy nem jó?!
jó azért,mert rég éreztem ezt,,, és nem.. most nem a szerelemre gondolok.. és még csak nem is a szeretetre.. különös ez az érzés.. igazán fura , és ha sokáig nem tapasztalom,akkor hirtelen elkezd hiányozni.. vagy ő vagy az érzés vagy csak egy illat, de tudom,hogy valami hiányzik..
mindenesetre százszor több jót,mint rosszat tudnék felsoroni,hiszen az,hogy nincs egyedül rossz.. mondhatnám úgy is,hogy katasztrófa,de igazából az a helyzeten nem változtatna,ha kimondanám.. így hát csendes magányomban sodródok egy olyan árral, amiből nem tudom,hogy hogyan és azt sem tudom,hogy egyáltalán ki akarok-e szállni... egyenlőre nem... határozottan nem!
a lehető legpesszimistábban álltam ehhez az egészhez és soha nem gondoltam volna,hogy egyszer majd ezen a ponton leszek,hogy írnom kell Róla. van bennevalami különös furaság és ravaszság,amitől csak még érdekesebb és 'élvezetesebb' jelenség. Tudni akarom,hogy ki ő valójában. Tudni,hogy mikor mit miért tesz és mi az,amit elhihetek. Én nem bízok benne és ő sem bennem..hmm.. hát különös,de nálunk ez a kémia.. és talán ettől nem tudok elszakadni tőle (elakarok?!?)...  
Nem nevezném izgalmas sztorinak azt,ami kettőnk között zajlik.. sőt..  inkább egy érdekes taktikai játék jelzőjével illetném.. de tetszik.. nagyon!!
De van az a pont,amikor már nem hiszem el,hogy mindez velem történik.. annyira körülölel és megfolyt a puszta jelenlétével... Amikor már látom,hogy mosolyra húzódik a szája.. két éles gödröcske megjelenik majd kicsit feljebb haladva meglátom a szemében azt a tüzet.. hmm.. na kész... akkor a világűrbe repültem.....

2. ♥.

Szomorúan tekintettünk ma is vissza,hiszen tudjuk.. ismét eltelt egy év...
A második év,hogy nem vagy köztünk... Te tudod a legjobban,hogy mennyire is hiányzol a mindennapjainkból.. hogy mekkora űrt hagytál magad után.. hogy nem telik el úgy nap,hogy ne gondolnánk rád.. és míg élünk ez így lesz..
Soha nem fogom elfelejteni azt a napot.. április 21. emlékszem mennyire vártad a születésnapodat.. csak a 70 meglegyen! és meglett.. minden csatát megnyertél.. az összeset.. végig kitartottál és hittél.. de a legnagyobb harcban már nem segíthettünk.. se mi,se senki. És nem tudtál megbírkózni vele.. elmentél tőlünk.
Még ma is hatalmas erőt ad,az a hit,amit akkor a szemedben láttam. Rengeteget gondolok rád és mindig előttem vannak tetteid. Minden pillanat.. és utólag látom be,hogy a veled töltött pillanatokat nem is értékeltem eléggé. nem.. mert akkor még nem tudtam,hogy milyen lesz az,ha már nem leszel.. Nem tudtam,hogy mekkora kincs és mekkora érték vagy.
Mostmár tudom.. és iszonyatosan fáj,hogy már csak egy virágot vihetek a sírodra...
♥♥.

Múltunk nincs..jövőnk nem is lesz.. órákra,percekre érinthetsz...

kár,hogy újra és újra elhiszem.. :)