, szenvedély és kitartás nélkül nincs boldogság!

nehéz lenne most megfogalmaznom azt,amit érzek.. kicsit magamrahagyva,kicsit átverve,kicsit hülyének,kicsit fiatalnak és kicsit idiótának érzem magam... hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem számítottam erre a pillanara.. inkább csak azzal nyugtatom magam,hogy nem ilyen hamar számítottam erre. akkora baromnak érzem most magam és közben mégis ott van bennem az,hogy talán nem csak hazugság volt ez az egész..egyszerűen nem tudom most hová tenni a dolgokat és tudom,hogy valahol mélyen sokkal több van ebben.. egyszerűen nem tudom megérteni,hogy miért történik most ez velem.. hogy végre fontossá válik valaki majd másodpercek alatt elveszítem..
minden pillanatban imádtam vele lenni.. figyelni..nézni,ahogy levegőt vesz,ahogy beszél vagy épp mosolyra húzódik a szája.. csodáltam minden tettét és igazából magam sem értem,hogy miért,de ez már az első perctől kezdve így volt..
egyszerűen nem akarom elhinni,hogy ez az egész egy játék volt..
én nem akarta megnyílni neki.. pontosan ezért nem!!! tudtam,hogy az,amit csinálunk nem helyes.. és fordított esetben is marhára fájt volna nekem.. de talán pont ezért volt ez ennyire édes.. mert tudtam.. nem helyes..
és mégis..sokszor bármit megtettem volna.. rohantam egyik helyről a másikra,hogy pár óra múlva már vele lehessek kicsit.. soha nem kértem tőle,belőle sokat.. soha nem akartam ,hogy dícsérjen.. soha..
csak egy kicsit érezni akartam,hogy fontos vagyok.. nem csak egy.. a sok közül...
nem tudom,hogy mi az igazság.. talán soha nem is fogom... de számomra hihetetlen teremtés ő.. olyan,aki a puszta jelenlétével képes elvarázsolni szinte másodpercek alatt.. túlságosan is megszerettem ezt a fiút.. túlságosan is erős kötelet szőttem ezalatt a 2 hónap alatt kettőnk között.. és az fáj a legjobban,hogy azt hittem,ezt a kötelet nem csak én szövögetem....

Amikor egy férfi kilép a szobából, mindent otthagy, ami odabent volt. Mikor egy nő lép ki a szobából, mindent magával cipel, ami odabent történt.

újra és újra próbálom megfogalmazni,hogy mi ez az egész,ami velünk történik.. furcsa,hogy első pillantástól fogva tudtam, ő azért picit más,mint a többi.. Már akkor megfogott a jelensége és egyszerűen nem tudok tőle elszakadni. Eltelt 2 hónap.. 2 hónapja forog körülötte többnyire minden gondolatom és egyszerűen nem tudom ,hogy miért..  Egyszerűen csak magávalragadt...
Sokszor mondtam,hogy nekem olyan ember kell,akit nem megkapok,hanem,akiért megszenvedek.  Nem tudom,hogy ő az a személy lenne-e de mostmár érzem,hogy szenvedek. Nagyon feszült vagyok és nem tudnám megmagyarázni,hogy miért..
3 nappal ezelőtt nagyon készültem és vártam,hogy végre együtt legyünk.. csak mi, ketten... de délután még nem gondoltam volna,hogy pár óra múlva már szorosan magamhozölelhetem. Imádom,amikor elször meglátom és megérzem az illatát.. igen.. többnyire az illata az,ami megbolondít.. meg a szeme.. meg a szája..
Egyszerűen nem tudom titkolni és leplezni,hogy kezdek érezni valamit iránta.. szeretnék mindig vele lenni.. érezni őt. Ahogy dobog a szíve.. vagy nézni,ahogy álmodik..annyira gyönyörű.
De úgy érzem,hogy ez lassan kezd egyoldalú lenni. tudtam,hogy ez sorsfordító lesz.. tudtam,hogy a legrosszabbra kell számítanom,viszont hiába voltam és vagyok tisztában azzal,hogy nem én vagyok számára az első helyen,attól még nagyon nehéz elfogadni ezt.  Tudom,hogy nem szerethet belém és tudom azt is,hogy ez egy őrült veszélyes kötéltánc. Félek a pofáraeséstől.. nem tudom,hogy mi lenne a helyes.. csak annyit tudok,hogy kezd őrülten hiányozni.

Szerelmet akarok, ami felemészt.,, Szenvedélyt, boldogságot, és még egy kis veszélyt is..

lassan,de annál biztosabban kezdek eljutni vele kapcsolatban egy olyan szintre, amiről úgy érzem nem tudok visszafordulni. minden porcikámmal próbáltam ezellen tiltakozni de be kell,hogy lássam..késő.. beleestem.
és a legszörnyűbb az egészben az,hogy tudom ,talán soha nem lehet az enyém.. teljesen.. úgy,ahogy azt én akarom. mert akarom... mostmár teljesen biztos vagyok benne,hogy akarom őt.. és nem csak egy kicsit belőle.. nem csak annyit,amennyit tud adni most nekem.. nem lehet betelni vele és fizikailag fáj,ha nem láthatom..
mert amikor vele vagyok kicsit megszűnik minden,, olyan,mintha egy teljesen más dimenzióba repítene és nem tudok sehova sem koncentrálni.. megszűnik a tér,az idő és a gondolataim csak rajta kattognak. leginkább akkor,ha nincs velem.. mert elválni mindig a legnehezebb,hiszen sosem tudhatom,hogy mikor látom újra, mikor ölel magához, mikor csókol meg.. nem tudom mikor gondol rám.. hogy gondol-e egyáltalán rám.. nem tudom,hogy én is ugyan olyan fontos vagyok-e neki,mint ő nekem. mert mostmár az... fontos nekem. tudni akarom,hogy mi van vele,hogy merre jár és mi van a fejében.. tudni akarok millió dolgot és millió kérdésem van hozzá.
soha nem gondoltam volna,hogy egy ilyen típusú emberrel összesodor az élet.. aki más.. teljesen más,mint az átlagos.. sokkal több különlegességet és értéket hordoz magában,mint az emberek többsége.
és furcsa mód.. jól érzem magam vele...