Bárki, aki elindít egy érzést benned valójában csodát hoz az életedbe. Légy hálás érte, mert olyat mutat, amit eddig még nem éreztél- hisz minden megismételhetetlen. A mosoly, ahogyan rád néz, vagy épp megölel... kétszer nem történik meg ugyanaz. Képtelenség, ugyanis mindig mást kapsz - pontosan azt, amire szükséged van. Azt az ölelést, ami megnyugtat, vagy épp a tekintetet, ami felvillanyoz. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.Ne ragadj le a múltban, ne ragaszkodj hozzá foggal-körömmel. Ne akarj abban maradni, ami már sohasem lesz olyan, mint volt. Fogadd el azt, ami van. Ami jön, mert az még bármilyen lehet. Csak rajtad múlik. Engedd el, és lépj egy nagyot, szállj ki, mert az, ami csak fájdalmat okoz neked, nem kell, hogy az életedben legyen. Az, akinek nem vagy elég most, aki megaláz, talán sohasem leszel az. Menj tovább, és hidd el, jön majd olyan, akinek elég leszel. Ne akarj görcsösen megfelelni.
Felbukkansz, vagy kétségeim közt én magam kereslek. Érdekellek, érdekelsz. Aztán a nagy szavak, tudod, amiket reflexből mondasz. Varázsló vagy, bűvész. Cirkuszba való fajta. Becélzod szívem közepét és lősz. Telitalálat. Ellenállok, de nem tudok. Soha nem tudok. Jó ez valahogy. Az érdes borostád. Tapintasz, érzékelsz, birtokolsz is. Percek alatt. Hagyom. A vágy, ami miatt remegek egész este. Hogy ajkam ajkadhoz érjen. Narancssárga fények a parkban. Érezni akarom, hogy élek. Ennek pedig ez az ára. Szabad vagyok pár pillanatra, aztán megint gyűlöllek. Egymás húsába beletépünk és újra a földre rogyom. Te pedig ettől kapsz erőre. 4 éve tartó eszeveszett körhintázás. A jegyet te fizeted. Én csak próbálom élvezni, ami jutott. Nekem... Tőled. ..Belőled...
