Üdvözlöm a hegyi gyereket a blogomon:D (L)(L)

nirvana..

Egyszerűen nem jönnek a sorok.. Pedig a mostani állás szerint rengeteget kéne írnom,hogy ne bolonduljak meg,de egyszerűen nem megy.. És ilyen még nem volt..
Lehet ez egy furcsa "párkapcsolat" ,egy csalódás vagy akár szomorúság miatt is..
Nem tudom a választ..csak írok és írok..

Végre van egy "társ" akinek ugyan az a baja,mint nekem..
Lehet,hogy ennek nem kéne örülnöm,de legalább nem vagyok ezzel a gonddal egyedül és azt hiszem,hogy ő megért.. és nem néz hülyének,mint sokan mások..
Ezzel a dologgal mindenkinek szembesülnie kell egyszer.. Elöbb vagy utóbb,de be fog következni..
Félünk..de igazából nem tudjuk,hogy mitől.. Nem tudjuk,hogy mi vár ránk..de félünk..

Egyszerűen nem tudom.. és nem is akarom őket elfelejteni.. Ők már bennem élnek :')

Az "életvidám lány" mára már nem is annyira vidám.. Elmúlt..

„Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.”

vééégre..
A mai nap mindent megváltoztatott!!!
Az egész szünetben kezdődött..Bnőm lement.. egyedül maradtam..mikor egyik barátom odaszólt,hogy : -addig gyere ide Dalma.:) ... Nemtudtam,hogy mit tegyek.. hisz ott volt Ő is..
Nem akartam buta lánynak tűnni,aki minden alkalmat megragad csak h ráfigyeljenek..
Aztán mondtam : oksii :))
Leültem mellé a padra és beszélgettünk.. kb. 2 perc után megszólalt,hogy ő milyen éhes és,hogy lemegy a büfébe..
KETTEN MARADTUNK.. csak ÉN és Ő.. érdekes helyzet volt.. És egyszer csak leült mellém..
Nézem..:| Erre ő : Dalma,ne haragudj,ha megbántottalak a viselkedésemmel.. Remélem,tudod,hogy szeretlek és hogy te vagy a legjobb barátnőm..
Köpni,nyelni nem tudtam:| ..Csak néztem ki a fejemből..


(Ha ennyire bír,akkor mért volt velem ilyen bunkó az utóbbi időben?!)
Várta a választ..
De én helyette megöleltem.. Talán még 1 puszit is nyomtam a fejére.. (már nem emlékszem :D)
Csak öleltem és annyira jó volt megint érezni a közelségét.. Hiányzott már.. :)


*Ennyit egy nap már régen nevettem..Köszönöm Kokooo :) (L)*


*atoom hétvége előtt állunk (D)(LLLLLLLLLL)
nemtudom még,hogy mit fog kihozni belőlem pár ember jelenléte.. :$:)
remélem,hogy nem esek a saját hibáimba..*

Élvezd az életet! Rengeteg időd lesz halottnak lenni!

Jó lenne tudni, van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más?...

*Segíteni szeretnék neki.. De HOGYAN?!
Gyerekek vagyunk még.. Ilyeneket még nem élhetne meg.. Nem érdemli meg.. Sajnálom.. amit tudok,megteszek érte.. :(

I never thought I could forget you..

Talán egy barátság véget ért ma..
Talán mindennek vége..
Talán..


Az az ember,akire az életemet rá bíztam volna most cserben hagyott..
Vagy csak én fújom fel a dolgot? Lehet.. elvégre neki is lehet barátnője..
De úgy érzem,hogy elárult engem.. Nem ilyennek ismertem meg.. Nem.. Ő nem ilyen volt.. Nem így viselkedett velem..
Hiába éreztem anno többet,mint barátság.. Nem voltam rá képes.. Túlságosan szerettem..
Szerettük egymást.. Nem értem,hogy mi ütött belé..
De elbaszta az egész napomat..


sajnálom..

Look into my eyes

There's really nothing left to lose

I never let you down..

Nem számít,hogy hány év messzeség.. az a perc ma sem múlt el még...

Ne sírj. mert szeretsz engem!
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam,aki vagyok,és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts,azon a néven. ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem,ahogy mindig szoktál,ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes,szomorú arccal,
folytasd kacagásod,nevessünk együtt,mint mindig tettük.
Gondolj rám,kérj,mosolyogj rám,szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan,mint volt,ma se más.
A fonalat nem vágta el semmi,miért lennék a gondolataidon kívül...csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze,ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok,lásd,jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,és benne egész letisztult szép,gyöngéd szeretetemet.
Kérlek,légy szíves...ha lehet,töröld le könnyeidet és ne sírj azért,mert annyira szeretsz engem.

"Csak egy elfelejtett dal sír a szélben."