Idebent valahol különös zene szól.,nem hallja senki más! :)

Mégiscsak az első korszaka a legszebb pillanat... amikor minden találkozásból, minden szempillantásból viszünk haza valami újat, hogy örüljünk neki.  :)

changed the way you kiss me.

Ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

Tiszteletet csak az kap,aki nekem is megadja!!!!

vicces,hogy az emberek elvárják a jóindulatot, miközben porigaláznak.. :-)

a világ nem vár,..nélküled forog tovább

Vágyok egy ölelést, egy olyat, ami mer elengedni. Aki nem tart görcsösen, nem szorít, csak annyira, amennyire kell, és addig, ameddig jólesik. Nem húz magához szorosabban, ha menni akarsz. Tudja, hogy el kell engednie, és azt is, hogy vissza fogsz jönni hozzá. Mert az, hogy elmész, nem azt jelenti, hogy más kell. Egyszerűen csak annyi van, hogy neked is van két lábad, meg neki is... és nyilván, nem véletlenül...

Ha tudnám rég mit tartogat,talán nem mérném a perceket és nem mérném már a napokat...

csak egy érintés..hol volt, hol nem volt : )

Mindig légy tisztában a céljaiddal. Tudd, ki mennyit jelent neked, és így állj hozzá mindenhez. Nem lehetsz sikeres ember úgy, hogy közben egy érzelmi roncs vagy. Össze kell szedned magad. Minden problémára van megoldás, a dolgokat magad körül neked kell rendbe hoznod, ezt nem szabad elfelejtened.

i see red and blue and green,but never grey :)

only to whisper sweet..

Felnőni valójában nem azt jelenti,hogy elkészíted magad a vacsit aztán elmosogatsz magad után.. nem attól leszel felnőtt ha átadod a buszon a helyet és előre köszönsz..  és nem is attól,ha minden nap iszol és elszívsz egy szál cigit. és attól sem,ha megiszol egy kávét és könyörgés nélkül leviszed a szemetet.
Annak,hogy valaki felnőtté váljon feltételei vannak-.   lehetsz 18,20 vagy akár 50 éves is.. a kor mit sem számít..az csak egy szám nem elég parányi tettekben gyakorolni a jót.. Nem elég a felszínesség és azt sem,hogy csak a jobbik feledet mutatod..
Fontos,hogy megtanulj felnőtt módjára gondolkodni .. mert ha gyerekes vagy az nem azért van mert te eldöntötted,hanem azért ,mert valaki régen ,nagyon csúnyán megbántott..

nééézd!  milyen boldogok a lelki szegények! :)

héj bébi! te csak nézel és nem látsz!

Lehet minden jó és minden király,de az emberek hajlamosak néha elfelejteni azt,hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. A cél elérésének érdekében muszáj néha áttaposni bizonyos dolgokon. Nem állhatunk egy helyben várva arra,hogy majd valaki kiszakít ebből a rendszertelen világból és minden szép lesz... magunk kell,hogy helyt álljunk akkor is,ha már iszonyatosan fáj...
Fáj,ahogy az emberek ránk néznek,fáj az,hogy nem ér egy mosoly és nem találkozunk egy vidám tekintettel.
Minden monotonná és megszokottá vált.. épp ezért muszáj kitörni és néha őrültségeket tenni,hiszen olyan még sosem volt,hogy sehogy sem lett volna! :)
Hozzá kell szoknunk,hogy nem lehet minden tökéletes, és nem történhet mindig,minden úgy,ahogy elképzeljük.   Igen.. bizonyos dolgokat sosem kaphatunk meg, bizonyos dolgok túl könnyen jönnek  és bizonyos dolgokat nagyon nehezen törülhetünk ki az életünkből.
Meg kell tanulnunk,hogy nem minden arany,ami fénylik és sosem hihetünk hirtelen jött emberek szavának. Talán mégis csak jó,ha az ember a saját kárán tanul.

de te csak egyet remélj... 

fél mosollyal a semmibe meredni.

Mindenkinek el kellene fogadni a változásokat, mert okkal történnek. Kitárjuk a szívünket valami újnak, és bármilyen hihetetlen, az mindig meg is érkezik. Persze a türelem az senkinek nem az erőssége. De ha befelé figyelsz, a szívedre, akkor kopogtatni fog. Tényleg ott áll az ajtódban, csak túl gyáva vagy, és túl sok a kifogás, hogy ma éppen miért is ne nyisd ki.

Boldogságban ébredtem fel, mosolyog a szél, de a nap már nem felel.. : )

Csak behunyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor..

Tudod, van, hogy csak jön. Nem kérdez, nem érdekli, hogy akarod-e vagy sem, ő csak érkezik, beállít és mindent megváltoztat, átír, felír, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudsz tenni ellene, csak annyi választásod marad, hogy élvezd. Nem tudsz irányítani, gondolkodni, nemhogy azzal törődj, hogy mi lesz holnap, vagy később. Valahogy nem megy. Nem látod a holnapot, de nem is kell látnod. Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást.