Nem értelek, és elfáradtam abban, hogy gondolkozzak rajtad. Utadra engedlek, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál, most pedig ott kuporogsz a szélén, s még csak kapaszkodni sincs kedved.

Köztudott, hogy a szemek beszélnek.

hisz' rég volt már a Csoda legeleje... :)

Talán én vagyok a világ legboldogabb embere...

talán... talán nem.. :)  de nem is rágódom ezen..csak kiélvezem a helyzetet.. hisz' nem mehet mindig minden sínen.. nem lehet mindig feltenni az pontot az I-re..  mindenesetre a tegnapi nap sok minden történt és sok minden megváltozott..talán egy életre...
jó ez a szerep! :) de nem élem bele magam!

Legyen szép az álmod G!

miéért??????

"Fáj,hogy nincs egy érzés,néha fáj,hogy elveszett egy séma,fáj,hogy céltalanná vált a régen követett példa.."

Bennünk örökké élsz!!!!!

never

Üresség...., annyira rossz, amikor hónapokon keresztül nem érzel mást, csak azt a mérhetetelen nagy ürességet. Már nem is sírsz... már nem is fáj....Hiába minden színészkedés és közömbösség. Egyszerűen, van amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni, hiába hisszük, hogy attól majd jobb lesz. Ez nem változik.  S ha mégis megpróbálok beszélni róla, a "hallgatóságtól" csak furcsálló tekinteteket kapok cserébe... egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez nekem.., hogy közben majdnem sírva fakadok. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Ez elég elcseszett dolog, nem igaz? Hogy valaki hogyan ébred fel és dönti el, hogy nem beszél veled többet. Nincs ok. Nincs magyarázat. Nincsenek kimondásra váró szavak. Csak cserben hagytak, mintha szart se jelentettél volna nekik, és ami a legjobban fáj, hogy úgy tűnik, ezt olyan könnyen tették meg.
Nem vagyok egyszerű! Csalódtam már olyan emberben, akiben teljesen megbíztam! Nevettem már a könnyeken és könnyeztem a saját nevetésemen! Ütöttek, álltam.. rúgtak tovább tűrtem és nem ejtett rajtam sebet egyetlen pofon sem! Kitéptem a szívem, és oda adtam annak aki nem érdemelte meg! Máskor olyan elől zártam el azt, aki mindent megtenne értem! Megtanultam megbocsájtani a megbocsájthatatlant és elfelejtettem amit más soha nem lenne képes! Segítettem a legrosszabb ellenségemen, de rajtam nem segített senki! Tanultam, és megbuktam.. felálltam aztán újra földre rogytam! Éltem az életem, máskor temettem a lényem! Mégis itt vagyok! Készen arra, hogy megmutassam.. az élet lehet bármily kemény, igen is érdemes végigcsinálni!
Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége??. Vége. ..

kimondom mi bánt , nem érdekelnek a hibák , leszarom mit gondol a világ ,

ez a te kudarcod!! te engedted,hogy falakat húzzak magam elé..!!

Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal... Egyszer nyerünk, másszor veszítünk... Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet... Hogy felfedezzék a tehetségedet... Hogy megértsék a szerelmedet... Minden egyes ciklust le kell zárni... Nem büszkeségből... Nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni... Nem is gőgből... Hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek... Zárd be az ajtót, cserélj lemezt... Felejtsd el azt, aki voltál... És legyél az, aki vagy...

emlékül...hogy emlékezz.

Nem volt és nincsen bűnöm, nem volt naplóm és nincsen vitrinem, 

nem volt vágyam, de nem is bánom, csak kerestem volna szüntelen.

Nem volt nagy mit építettem, de katedrális volt csak nekem,

nem volt mindig túl jó velem, de milyen lesz majd nélkülem?

Mert elmegyek, ne sírjatok, csak álmodni vágyom hosszú álmot, mélyen, csendesen.

Most elmegyek, de itt hagyom a jövőt nektek, s a legendákat, csak egy kicsit fáj nekem.

Nem volt szép mit összeraktam, félkész marad a nagy kirakós játék,

nem volt mindig igaz hitem, de enyém marad, és nekem mindig érték.

Nem volt nagy, mit építettem, de katedrális volt, azt hiszem,

nem volt mindig túl jó velem, de milyen lesz majd nélkülem?

Mert elmegyek, ne sírjatok, csak álmodni vágyom hosszú álmot, mélyen, csendesen.

Most elmegyek, de itt hagyom a jövőt nektek, s a legendákat, csak egy kicsit fáj nekem...

Nyugodj békében Gergő! :'(