"Elcsitul a szív,mely értünk dobogott,
pihen a kéz,mely értünk dolgozott,
aki szeret,az soha el nem feled.
Számunkra Te soha nem leszel halott,
ragyogni fogsz,mint a csillagok."

Nagyapámra ♥.

És akkor kimondta..üresség öntött el és tudtam,hogy soha nem fogom látni azt az arcot,a mosolyt,a tekintetet.. soha nem fogom hallani a hangját,, többé nem vár.. nem újságolja,hogy mi rosszat csinált a Kokó..nem fog ülni a verandán hallgatva a rádiót.. nem fogja többé mondani,hogy mit sütöttek..nem kér többször,hogy hozzak neki bort.. nem motorozunk együtt.. nem küld fel a fára.. nem vár,amikor megérik a borsó..nem látom többet azt a kitartást,azt a dinamikát,azt a hitet.. a hitet,ami mindvégig segített neki! nem lesz semmi. csak az emlékek.

Örökké él,kit igazán szeretnek! ♥.

A legőszintébb tekintet,amely könnyesen néz rád

Ne mondja nekem senki, hogy ez az élet rendje. Hogy a szerelem így működik...Hogy szenvednünk kell, hogy aztán boldogak lehessünk...

Bevallom,hiányzol! de a fasznak se kellenél már..

emlékszel ??, szinte mindent együtt csináltunk. együtt próbáltunk ki minden olyat , ami jó és káros. megtanultuk elfogadni egymás hibáit. és büszkén mondhatom , hogy te még éjszaka is felvetted a telefont , álmosan végighallgattad a világrengető problémáimat , és bölcs tanácsot adtál. könnycsordulásig tudtunk nevetni a jelentéktelen kis dolgokon , és halálos félelemben egymás kezét szorítva néztük az ócska horror filmet. őszintén beszéltünk egymással és támogattuk egymást. volt mikor túl sokat voltunk együtt és apró , felesleges hülyeségeken kaptuk fel a vizet , de mindig visszataláltunk egymáshoz. én tudom , hogy rengeteg szerethető szokásod van.. csak én ismerlek igazán..
és emlékszel?? barátok voltunk,amíg szingli voltál.