Viszlát 2012

Ismét eljött az év utolsó napja. Elgondolkodtató,hogy milyen gyorsan elszaladt ismét egy év.. márciusban lesz 3 éve,hogy belekezdtem a blogom írásába,amely sokszor okozott örömet,hiszen kiadhattam magamból a feszültséget,máskor pedig haragot,amikor is mostmár érdektelen emberek olvasták bejegyzéseimet.

Nehéz összefoglalni ezt az évet.. Rengeteg örömet és szeretetet kaptam és rákerültem az olyan útra,amely mindig is az álmom volt és talán ebből egy még szebb jövő is kialakulhat. Hihetetlen mennyien támogatnak és támogattak akkor,de S.I. nélkül ez sem ment volt..szóval köszi Bogyi! :)

Emellett rengeteg fájdalom is ért. Április 21.  egy nagy csata véget ért. Nagyapa elment... és egy hatalmas tátongó űr keletkezett bennem,bennünk. Láttam,ahogy leépült,ahogy magatehetetlenné vált,de ő még akkor is harcolt és nem adta fel. Mindvégig ott voltunk mellette és csak bízni tudtunk,hogy jobb lesz..talán minden a régi lesz.. de nem. sajnos nem bírta és egy szebb világba került..tudom,hogy neki már ott jobb és semmi sem fáj neki,de ez a fájdalom örökké bennünk fog élni. de a gyászról még mindig nem vagyok képes írni.

Július 2. Egy gyönyörű nyári nap. legalább 40°C.  majd jött egy borzalmas hír. Gergő öngyilkos lett. MIVAN??? nem akartam felfogni..ugye ez most valami vicc?  nem volt az.. Gergő lassan meghalt belül és nem látta a kiutat.. senki nem vette észre,hogy mi történik benne.. iszonyatos érzés hogy egy 23 éves srác már nincs többé.. nagy port kavart az ő tragédiája és soha,de soha nem fogom elfelejteni azt a napot és az a csibész mosolyát sem!!

Visszakaptam végre a legjobb barátomat és  ismét egésznek érzem magam!

Véget ért egy kapcsolat..

Sok barátság kötődött és egy pár meg is romlott.. talán nem is kár értük.

Elmúlt egy felejthetetlen nyár.

És eljött az év utolsó napja.. szép hullámvasút volt 2012.
De most rábaszok a tűzre és elégetek minden szemetet! ;)

Csók.

Nélküled.

nem megy..

Azt kívánom magamnak karácsonyra, hogy ha rövid időre is, csak hadd hívjam fel a mennyországot, hogy hallhassam azok hangját, akik idelent hiányoznak... Nekem nem kell angyal a karácsonyfára, van néhány a mennyben, akik vigyáznak rám és lenéznek rám.

Üres volt ma minden..nélküled.❤❤

fiú: ne vedd komolyan, hogy futottam utánad és azt mondtam szeretlek.., futok én a focilabda után is, aztán belerúgok.
lány: te se vedd komolyan, hogy odavoltam érted. odavoltam én már egy cipőért is.. aztán felpróbáltam sokkal jobbakat.!

te gyökér!

Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor nincs okunk a szomorúságra!!! :)

Egy napon észrevettem, hogy szeretem. Miért? A kérdés érdekelt, mert ostoba volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan. Iparkodtam felelni a kérdésre.  szeretem... másképp, mint a többit, másképp, mint mindenkit előtte... Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős. Mintha egyszer már együtt lettünk volna..a szenvedély él és vár valahol, nem enged el. S ez jó így...

A tűz újraéled,és újból megéget! 

mondd,most mért vagy velem?? mondd,most mért kell ez nekem.?! ♥. :)

átalakul indulattá bennem a stressz...

Végre te vagy az én helyemben..!!! Fáj..ugye?! nyugi..ez nem halálos,.hiába is várod,hogy megöljön a kín. vártam már,hogy ezt az első sorból nézhessem..de nem sajnállak.,még egy kicsit sem.,nem is nevetek.. egyszerűen csak nézem ahogy arra vársz, hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy... nem rúgok beléd.. még  a szemem sem rebben! csak várom hogy valaki rádmérje a végső csapást és a padlóra kerülj!! Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt. Akármit is tettél
velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden emiatt az érzés miatt van.

Nem akarok rád gondolni, , ne keress többé, ne játssz velem, ne mosolyogj rám, ne mondj semmit..Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni.. 

az események torzítják bennem el a képet..

 ...és mikor már azt gondolod, hogy tényleg nem jöhet semmi, ami rá emlékeztet, akkor fogod szembetalálni magad az emlékeiddel. Lehet egy kép, egy zene, vagy egy mesefelolvasás, és hirtelen leomlik minden fal, amit hosszú idő alatt magad köré építettél."

"Hogy lehetséges, hogy két év után sem tudom elfelejteni? Nem bírok már folyton rá gondolni, elemezgetni minden jelenetünket, megfontolni minden lehetőséget, próbálok menekülni előle, hozzászokni a helyzethez, könyvet írni, jógázni, látogatóba járni a barátaimhoz, vacsorákra, moziba járni. (...) De bárhogy küzdök ellene, mindig (...) győz, minden csatát megnyer, mindig jelen van, mindig eszembe juttatja, hogy " milyen jó lenne, ha itt lenne velem.

Felhőn ülve lóg a lábunk..

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.

 Muhhamad Ali