Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor nincs okunk a szomorúságra!!! :)

Egy napon észrevettem, hogy szeretem. Miért? A kérdés érdekelt, mert ostoba volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan. Iparkodtam felelni a kérdésre.  szeretem... másképp, mint a többit, másképp, mint mindenkit előtte... Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős. Mintha egyszer már együtt lettünk volna..a szenvedély él és vár valahol, nem enged el. S ez jó így...

A tűz újraéled,és újból megéget!