...és mikor már azt gondolod, hogy tényleg nem jöhet semmi, ami rá emlékeztet, akkor fogod szembetalálni magad az emlékeiddel. Lehet egy kép, egy zene, vagy egy mesefelolvasás, és hirtelen leomlik minden fal, amit hosszú idő alatt magad köré építettél."

"Hogy lehetséges, hogy két év után sem tudom elfelejteni? Nem bírok már folyton rá gondolni, elemezgetni minden jelenetünket, megfontolni minden lehetőséget, próbálok menekülni előle, hozzászokni a helyzethez, könyvet írni, jógázni, látogatóba járni a barátaimhoz, vacsorákra, moziba járni. (...) De bárhogy küzdök ellene, mindig (...) győz, minden csatát megnyer, mindig jelen van, mindig eszembe juttatja, hogy " milyen jó lenne, ha itt lenne velem.