"olyan, mint amikor egy rossz álomból nem tudok felébredni"

Annyira rossz érzés,hogy az ember akit a tesómnak tekintettem,akiben teljesen megbíztam és mindent elmondtam neki.. ennyire nem érdekli,hogy mit érzek..
Oké..megértem és felfogattam,hogy összejött azzal a csajjal akit utálok.. megértem,hogy titokban kell találkoznunk. sok mindent megértek.. de én ezt már nem fogom tovább csinálni.. ha elvesztem.. elvesztem. .Akkor nem is volt annyira jó ez a barátság..
Mindig csinál vmi hülyeséget.. aztán elmondom a véleményem és mindig az van,hogy " igen.. neked volt igazad"..
Akkor miért nem hallgat meg?! miért ennyire önfejű?
ez a lány teljesen tönkretette...

Furcsa,hogy mások életén hogy áttudok látni az enyémet pedig nem tudom irányítani ..

"A rengeteg emberből, akivel eddig találkoztam, te vagy az egyetlen,
aki miatt ilyen idióta szívecskéket rajzolok a papírjaimra....de hiába."

Az utolsó..

Elmegyünk egymás mellett mint két idegen,
Egymásra se nézünk szemünk se rebben .
De lelkünkben, szívünkben vérzünk ,
És az utca végéről mégis visszanézünk...

remain unattainable dream

Eldöntöttem,hogy nem fogok már utánad sóvárogni..nem.. lemondok rólad..
nehéz lesz,de muszáj..
már nem látom semmi értelmét,hogy tovább várjak rád..
De azt viszont remélem,hogy egyszer megtalálod ezt a bejegyzést.. és rájössz.,hogy mit is jelentettél számomra..

Inkább maradok.. és figyelek a távolból ...:(

Hazug legyen, mint egy túlexponált képen..

Mégis egyetlen ember miatt nem éreztem jol magam ... Van ennek értelme?Hogy egy olyan ember miatt vagyunk szarul aki nem szeret?Miközben olyanokkal vagyunk akik szeretnek..?!És mégis az az egy ember számít ...akit nem érdeklünk .. mégis miatta tesszük tönkre az esténket, a perceinket, a napjainkat.

mien igaz volt a péntek estére :(

A semmiért..

Végülis mindegy is... tudtam,hogy nemis jössz..

Mert fontos voltál nekem,érzem talán több,mint barát..

Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem..könny már ott csillogott a szememben..
Miért?
Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt..
Miért tetted ezt velem??! miért érzem még mindig a hiányod?!
boldog akarok lenni végre nélküled...de ha állandóan látlak,ha állandoan a közelemben vagy nembirok uralkodni az érzéseimen... nem akarom,hogy megölel...j nem akarom,hogy velem legyél.. a múltban arra nemvoltál képes,hogy harcolj értem... hagytad ,hogy elsétáljak...
Pedig szerettél,de mond akkor miért hagytad? Gyáva voltál... !
igaz?
Ha akkor egy kicsit is jobban harcolunk egymásért talán még mindig boldogok lennénk... Együtt...

De te kegyetlen szél csak TE vagy nekem...

Hazudtál magadnak. ..hazudtál nekem.... hazudtam magamnak.... hazudtam neked. Hazudtunk
magunknak, és hazudtunk egymásnak. hazudtuk, hogy gyűlöljük egymást. Hogy nem
érdekeljük egymást, egyáltalán. Közben egy pillantásért, érintésért megvesztünk
volna, amit egymásnak adhatunk. de nem adhattunk. nem engedték a többiek.
...kezdem feladni... mikor jövünk már rá, hogy egymás nélkül élni nem lehet? hogy
becsaptuk egymást, magunkat, a szívünket,az utóbbit sokáig viszont, átverni nem
lehet.

Csak hogy láthassam a lelked..

Meddig akarod ezt még csinálni? Mi?Mire jó ez neked?
Minden éjjel belopózol a szobámba, halkan, őrjítően csendesen, elkergetve a zavart. .
belopózol az álmaimba, megtöltöd őket csillogó, fényes színekkel.
Azután, hopp. Mire ébred a hajnal, eltűnsz. .mintha ott sem lettél volna. . .
nyomtalanul.
Mit akarsz tőlem?
Érintést?Csókot? Ígéretet? Okokat? Miérteket? Mit?
Meddig kergetsz még vonzó utadon messzire, szabadul és vadul?
Mit akarsz?
Rózsaszirmokkal behintett édes kis semmiket?
Felszínes mondatokat, vagy komoly, értelmet nyert hallgatásokat?
. . .mondd,mit akarsz?