Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem..könny már ott csillogott a szememben..
Miért?
Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt..
Miért tetted ezt velem??! miért érzem még mindig a hiányod?!
boldog akarok lenni végre nélküled...de ha állandóan látlak,ha állandoan a közelemben vagy nembirok uralkodni az érzéseimen... nem akarom,hogy megölel...j nem akarom,hogy velem legyél.. a múltban arra nemvoltál képes,hogy harcolj értem... hagytad ,hogy elsétáljak...
Pedig szerettél,de mond akkor miért hagytad? Gyáva voltál... !
igaz?
Ha akkor egy kicsit is jobban harcolunk egymásért talán még mindig boldogok lennénk... Együtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése