2011. december 31., szombat

A jelszó: Halál a májra!

Hát ismét eljött az év utolsó napja. Olvasva a tavalyi bejegyzésemet furcsa,hogy ismét eltelt egy év. Érdekes,hogy miken mentem keresztül röpke egy év alatt. Nem mondom,hogy rossz időn vagyok túl. Hazudnék.
Inkább mozgalmasnak fejezném ki.
Az év nagy részében egy ember után sóvárogtam és egy hullámvasúton ültem,ami néha fent volt és elborított a rózsaszín ködfelhő,máskor viszont lent voltam lelkileg a padlón.  Soha nem gondoltam volna,hogy egy személy ennyi érezlmet ki fog belőlem váltani.. Megtörtént.. mégsem bánom,hogy így alakult. A saját káromon megtanultam és azthiszem függetlenül nézhetek a jövőbe.


Egyszer egy álom voltál. Aztán a valóság. Most pedig csak egy emlék.


Az évet még egy személy bearanyozta mondhatni "igaz szerelmével". A két történet volt,hogy párhuzamos volt,néha összeolvadt,máskor egymás ellen volt. Aztán rájöttem,hogy szeretni és szeretve élni,a legcsodálatosabb dolog a világon! :)

De most lépek srry.. Szilveszterezni azzal a személlyel,aki az elkövetkezendő éveimet is boldoggá varázsolja! :)

xoxo.

2011. december 22., csütörtök

Nem csak arról szólt az egész, hogy majdnem elvesztettem (...), és a közelemben akartam tartani. Nem csak a vágyról. Hanem arról, hogy úgy aludtam el, hogy (...) mellkasa a hátamhoz simult, és éreztem, ahogy a szívverése az én szívem ütemére lassult. Arról, hogy felnőttem, és rájöttem, hogy az ölelő karja, az illata, amikor alszik,.a szuszogása maga az otthon, és minden, amit csak egy nap végén kívánhatok. :)

2011. december 15., csütörtök

hiszen minden ''miért''-nek van ''mert''-je..

Azt mondják,akivel álmodunk,gondol ránk. Gondol ránk,talán hiányzunk neki,vagy csak beugrott valami a múltból.. de eszében járunk..
Bárcsak így lenne.. bárcsak minden úgy lenne,mint régen.. bárcsak teljes lenne az életem..
De talán,az álmok néha valóra válnak...

2011. december 4., vasárnap

Nem vagyok féltékeny,csak nem szeretem,ha másnak az kell ami az enyém"♥!!:)

Boldogság.. sose a múltban keresd!

   Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot..Melyeket elfedhetnek az élet apró örömei.. viszont mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. de nem szabad félnünk elmenni, mert mindaz, ami számít, mindig velünk marad, (...) megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni.

2011. december 3., szombat

így lett hát..

Hát eljött ez a nap.. egy éve nem gondoltam volna,fél éves se..sőt.. még szeptemberben sem gondoltam volna ,hogy egyszer Ő lesz a legfontosabb.. így alakul..sok-sok csata után..sok könny és bánat után...beteljesült! :)