Se jel,se láng..csak csönd..

	Sokat gondolkodom mostanában ki is vagyok, milyen vagyok, de nem tudom. Összesen egy olyan ember vagyok, aki mindig ott van, ha valakinek szüksége van támaszra, aki mindenkit meghallgat, segít, hogy a másiknak jobb legyen. Vannak olyan napok, mikor minden jó, fullon jókedv, felhőtlen kacagás, party barátokkal, éjszakai hosszú beszélgetések, mindenen mosolygás, semmi egyedüllét. Álmodozás egy szebb világról... De van, mikor mindennek az ellenkezőjét szeretném. Mikor rám tör a rosszkedv, szótlanság, és olyankor csak nézek ki a fejemből... Olyankor szükségem van társakra és egyben mégsem. Beszélnék ugyan, de fölöslegesnek tartom, mert úgysem értenek meg, vagy lehet megértenek, de félek, hogy mégsem. Igen, vannak barátaim, kevés ugyan, de őszinte talán. Mindenki játszik egy szerepet, ahogyan én is. Csak én nem magamat rejtem el, hanem az érzéseimet. Megtanultam elrejteni őket. Ezáltal erősebb lettem. Már nem élek a múltamban, már nem szenvedek a múlt problémái miatt. Haladok előre... Ha vissza is fordulnék? Túl sokáig szenvedtem már azon az úton ahhoz, hogy még egyszer visszaforduljak.

Csended vagyok..

Van ez az egyenlet.. Miszerint a nők többségét egyáltalán nem érdeklik " a jó pasik".. Ezalatt azt értem,hogy az a fajta férfi,aki megbecsüli a nőket. Sokkal inkább érdekli őket az a fajta "bunkó" ember,aki nehezen megszerezhető és semmibe nem nézi őket..
Szomorú,de ez így van..
És ezt sajnos tapasztalom magamon is.. Ami nem lehet az enyém,mindig az kell!! De ha megkaptam már nem érdekes.. És ez folyamatosan így van.. Nem értem miért..
Van ez a srác..aki egyszer egy tündér másszor pedig bunkózik.. És minél többet bunkózik velem,annál többet jár a fejemben.. Egyszerűen nem tudok másra gondolni.. (igaz,hogy csak azon jár az agyam,hogy miért csinálja ezt velem.. de a végeredmény ugyan az.. )
Lehet megszoktam már,hogy "mindenki" szeret..(...)

A kamaszkorhoz illik a sötétség. Kamaszkorban sötétben ismerkedünk az új világgal.
Részegen, betépve, félájultan.
Autók hátsó ülésén, játéksátrak alatt, tábortűz mellett a parton.

Szépen vagyunk öltözve,csillog a hajunk.♩♪♫♬

(..) Tudtam,hogy nemfog eljönni,de azér jó volt a tudat h "hátha"..
Hátha eljön.. Aztán a buli felénél rájöttem,hogy nem fogom további várással pazarolni az időt..annyit nem ér.. Ha jön,annak örülök,de ha nem hát nem..Nem jött.. Hiába vártam..
Rengetek ismerős és még annál is több barát.. Annyira jó volt velük.. Nem érdekel,hogy van ott pár személy,akik nem épp a szívem csücskei,de hát istenem. .:) Attól,hogy nem köpöm le még nem szeretem..:D
Egész este táncoltunk.. jól éreztem magam! -és ezt főleg a barátoknak köszönhetem. :)

"Lent a parton, ahol dobáljuk az italt...A szégyelős lány style tökre kihalt..."

Eldőlünk ma,mint az ékezet??!

(.........)
hnap folyt.köv. :)

Nem bánom,hogy így alakult

Azt hittem ismerlek, de nem találok szavakat..

Rád néztem, és mosolyogtam,
Azt hittem, látod, de nem láttad.
Azt hittem, hallasz, de nem hallottál.
Azt hittem, utánam jössz, de nem jöttél..

Döntés

"Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút.
Sokáig azt hittem, hogy másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt mondják, hogy az ember jobbá válik. Ez talán igaz is. De minden hiba elvesz egy darabot az emberből. A hibákat nem lehet jóvá tenni. Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra.
Egy bocsánat, vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó. Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is.
De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam, hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte.
Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz anélkül a szíve halott.
S szív nélkül, hogy éljük túl az életet?"

"Minden egyes szóval,mosollyal,pillantással megdobogtatod a szívemet!"

Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse..

Ne vesztegessem?! Vagy épp megérné?! Megérné mert lehet,hogy újra "közel kerülnénk" egymáshoz.. ?!
(....)
IGEEN.. ez kellett!! Hogy végre valaki megmondja nekem az igazságot.. a frankóót:D
Lehet,hogy túl vak voltam és nem vettem észre?! Nem is érdekel..
Lényeg,hogy most már tudom,hogy mit érzek..és,hogy mit lenne helyes cselekednem..
Nem érdekel,ha megbántok emberek az érzéseimmel..mert ÉN ILYEN VAGYOK..
Rohadtul nem változtam semmit.. és senki kedvéért nem fogok megváltozni,csak azért mert ő így nem fogad el..

Valahol él a valaha,ha valaki dúdolja.Szemében süvít hogy érzi a létet,de valamikor ő is eltévedt.

hamarosan elmúlik...?!

Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk!
Úgy vélem, csakis egyszer élhetjük meg az életet. Ha tehát akad bennem jóság, amit kimutathatok, vagy akad olyan jó cselekedet, amivel megkönnyíthetem bármely barátom életét, most kell megtennem, nem késlekedhetem vagy feledkezhetem meg erről, hiszen soha többé nem fogok erre járni.
Megkaphatsz bármit, ha eléggé akarod. Csak olyan túláradó lelkesedéssel kell akarnod, amely kitör a tested fogságából és eggyé válik a mindenséget teremtő erőkkel.
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
A múlt felhánytorgatása a legjobb módja annak, hogy tönkretegyük a jövőt. Mert az egyik a másikra épül. Tehát azt, ami elmúlt, tökéletesen el kell temetnünk, és be kell ültetnünk a vezeklés virágaival.:(

Szomorú az arca,de te boldoglak láthatod...

De nem mondtam soha, hogy túlélem,
Remélem, nem várod el tőlem,
Hogy ezt a világot megértsem,
Mert nem értem és soha nem is fogom.
Lehet, képes vagyok rá, csak nem is akarom.
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim.

Szisza bday*.. hmm.. érdekes este volt..
Nem akarok róla beszélni..:D

Nincs múlt, nincs ragaszkodás a múlt megmaradt darabkáihoz. Minden, ami van, ebben a pillanatban van, talán holnap, de sosem tegnap.