"A mindenből a sehová..a mélyből az égig juthatsz."

Na most süllyedtél a legmélyebbre a szememben! :DD

Ez a végtelen körforgás nem múlhat,addig míg élsz...

Volt amikor megtalálta magát…volt amikor eltévedt…járt..látott, hallott egyet s mást…járt az úton amit keresett.. olykor kicsit letért róla…nem messzire csak éppen annyira, hogy elkerülje azt amit nem szeretne…látott és hallott sok dolgot…nem sokkal többet mint más…nem élt többet…pont ugyanannyit…csak máshol járt…egy más világban…más érzésekkel…elindult a maga útján, aztán elakadt rajta…elesett...majd újból felállt és továbbment…volt valami ami továbbvitte és mennie kellett…nem volt kit követnie, nem volt ki követné…csak érezte…érezte hogy mi vár rá…megálmodta magának azt amit szeretne…tett is érte…nem voltak nagy álmai…nem voltak nagy tervei…kirakott egy képet…apró darabkákból hosszú évek alatt…elkészült a kép…megtalálta önmagát..megtalálta a társait…csinált ezt meg azt…mindenben helyt akart állni…bármit csinált, neki mindig ott kellett lennie a legjobbak között…bizonyítania kellett…vagy saját magának vagy másnak…maga sem tudta, de ösztönzést érzett mindenben….ösztönözte, hogy van benne tehetség ahhoz amibe belekezdett…időközben pár darabot elhagyott a képből…vagy talán nem is volt teljes soha…barátokat talált, barátokat veszített el…szerelmet talált, majd összetört a szíve…elesett az úton…nem volt több ösztönzés, elvesztette saját magát…elvesztette az értékeit, az erejét…földre zuhant és milliónyi darabban gurultak szét a gondolatai és az érzései szerte a világban…nem tudott utána futni, hogy elkapja azokat…nem is volt hozzá ereje…

Elgondolkodtam..a régi szobában.. felbukkantak a régi gondolatok,a régi gondok és a régi élet.. számolgattam a falon a repedéseket.. néztem a kockákat a falon..és elgondolkodtam..gyújtottam egy füstölőt majd pakoltam..
Egy dobozba rejtettem minden apróságot.. mindent,amihez szép emlék fűződik.. és gondolkodtam.. kezembe akadt sok-sok karszalag.. az együtt átbulizott esték emlékére.. majd a pengető,amelyet azóta sem használtam.. hiszen "megfogadtuk".. egy plüssállat.. ami miatt a szívem szakad meg.. egy csokis doboz tele a "csodáról" szóló levelezésekkel.. egy karkötő arról a nyárról.. a képeket a falon,melyeket közösen választottunk... a zenedoboz, amit mindig ki-be csukogattunk..buszjegyek és pár vonatjegy... képeslapok,rajzok,egy-egy idézet..  és ezek,most mind egy dobozban.. aztán beugrott.. miért bújjak el a gondok elől.. és miért semmisítsem meg az emlékeimet..?!  hiszek azok,csak az enyémek.. és ezeket senki nem veheti el tőlem.. nem tudok..és nem is akarok elszakadni attól a valóságtól..hiszen az volt.. minden pillanata igaz volt.. hol vidáman,hogy szomorúan néztem tükörbe.. de nem bánom!-hisz én alakítottam így...  nem mondom,hogy minden döntés jó döntés volt.. sokat megbántam..de az idő kerekét nem lehet visszapörgetni.. csak néha jó lenne..
Azt mondják,hogy az idő mindent begyógyít.. be a f*szt!.. csak nehezebbé tesz mindent.. és lehet,hogy egy külső szemlélőnek úgy tűnik,mintha meseszerű lenne az életem.. minden nap a "népszerű lány" szerepét betölteni és mindenkinek megfelelni?! butaság..
Csak kevesen..nagyon kevesen tudják,hogy milyen is vagyok igazán.. de ezt is én akartam így.. hisz miért mondják az emberek,hogy feltétel nélkül bízzunk meg bennük,ha előbb vagy utóbb úgy is szembeköpnek..?!

A füstölő leégett.. füst kószált a szobában..gondolkodtam.. becsuktam a dobozt.. és otthagytam minden emlékem..

Néha visszamennék az időben - Nem azért, hogy bármit is megváltoztassak, csupán azért, hogy újraélhessek egy pillanatot...

Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? 
Nem hiszem... 
Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk változtatni? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban mikor már elérhetetlen? 
A válasz egyszerű. Önzőek és makacsok vagyunk és ettől az érzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni.. csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Amikor már nem tudunk másra gondolni..
De miért kell ezt megvárni? És ha sosem jön el a holnap?Csak sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy kimond: "sajnálom","bocsáss meg","várj!","szeretlek"..

küldetés teljesítve!

nagy pofával rámondod, hogy te le se sz*rsz, de minden amit rólam tudsz az emléked marad.

"Megbasz az élet te meg végig nézed. "

Ha a csoda elillan, amikor kiderül az igazság, akkor az nem volt csoda!

Nem tudsz koncentrálni, igaz? Ismerős érzés. Rögtön ugrasz, ha csöng a telefonod. Naponta több százszor megnézed a leveleidet,de hiába,ha az nincs köztük,akitől a legjobban várnád.. És legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót - de amikor kérdik, mit szeretsz benne annyira, képtelen vagy elmagyarázni. Szerelmes dalokat írnál, és csak neki énekelnéd, pedig megszólalni sem mersz..már rám se írsz.? Nem is keresel.? Leszarom.! Csak tudod akkor se keress, és ne is írj rám, ha szükséged lesz "valakire"! ;)

Élvezd édesen!

Jó volt végre azokkal lenni,akik télleg szeretneek! :))

Gondolj arra,ki rád vissza nevet! :)

Úgy ébredtem reggel,hogy soha nem mondtam még el..mennyire itt él bennem,amit meséltél rég! :)
Arról,hogy az "ember jól csak a szívével lát"... nekem így sokkal szebb a világ! :)

Már megint eltelt egy hét és egyszerűen nem haladok egyről a kettőre. hihetetlen.. ha egy probléma megszűnik ma,holnap jön kettő.. és ez így folyik lassan fél éve és egyszerűen nem tudok már mit tenni...kijátszottam a lapjaimat..  csak ennyi vagyok.  nem öltök álarcot,nem játszok szerepet.. problémás ember vagyok,de azért egy kis szeretet nekem is járna. nem?!

Szarok rátok kétszínű kurvák! :D

Elmegyünk egymás mellett mint két idegen,
Egymásra se nézünk szemünk se rebben .
De lelkünkben, szívünkben vérzünk ,
És az utca végéről mégis visszanézünk... 

Ha már egy kedves szó sem jár.. !?!

Elindult egy álom,ami talán valóra válik,talán nem.. de nekem a 'köztes állapot' is megfelel.. fura volt,hogy fél éve még a kis mezei buszjáraton hallgattam a zenéit,most meg órákat beszélgettem vele..

Amikor azt mondtam,-nem!..okkal mondtam., hogy boldogabb lennék egyedül...és nem azért, mert úgy gondoltam.. Azért, mert úgy gondoltam, ha szeretnék valakit, aztán szétmennénk, talán nem élném túl. könnyebb egyedül lenni... Mert mi van, ha rájössz, hogy szükséged van a szeretetre, de nem kaphatod meg? Mi van, ha megszereted, és támaszkodsz rá?!! Mi van, ha erre alapozod az életed, és aztán minden szertefoszlik? Te túltudnál élni ekkora fájdalmat??!

Amikor utoljára láttalak csillogtál, úgy fájt,hogy nem vagy az enyém..  ma lopva néztelek.. és rájöttem nincs mit sajnálnom! :)

Csak egy pici szeretetet... csak annyit, hogy tudjam , hogy nem utál, és nem néz ködnek... csak ennyit szeretnénk még...

Ha meghallom a nevedet nem az fáj,hogy már nem érdekellek,hanem az,hogy egyből te jutsz az eszembe..

1év kellett ahhoz,hogy végleg lezárjam,belenyugodjak és elfelejtselek..

Nincs múlt, nincs ragaszkodás a múlt megmaradt darabkáihoz. Minden, ami van, ebben a pillanatban van, talán holnap, de sosem tegnap.

Kérlek ne zavarj,miközben levegőnek nézlek!

Jól indul a kis október! Állandóan felbukkansz..nyugodj le.. és éld az életedet,hiszen te válaszottad.. te akartad így.. te dobtál el,miközben olyan erősen állítottad,hogy igazi haverok vagyunk!!!Hiába tekernénk vissza azt az elmúlt néhány évet.. megváltoztunk,ismeretlenné váltál és a bizalom megszűnt.. tudtam,hogy előbb vagy utóbb rá fogsz jönni,hogy hülyeséget csinálsz.. de hát inkább utóbb történt meg a dolog.. elég rég óta bánt és már nem is tudám neked elmondani,hogy mi is fáj igazán..  folyamatosan hülyének nézel.. pedig nem vagyok az! beleuntam már abba,hogy állandóan keresel,ha valami gondod van.. és én ezt mikor kapom vissza???  tudod egyedül nagyon nehéz ebbe a kibaszott világba!! és még te is ráteszel pár lapáttal.. inkább télleg felejtsük el és zárjuk le a múltat.. Te balra én meg jobbra.. ;)

"Nem lehet egy érzést feldolgozni, ha elfutunk előle, de az sem old meg semmit, ha állandóan rágódunk valamin. Szőnyeg alá sem szabad söpörni az ügyet. Az a legjobb, ha megtaláljuk az egyensúlyt a két szélsőség között: időnként az érzéseinkkel foglalkozunk, máskor meg eltereljük a figyelmünket és mást csinálunk."

Az marad meg ami szép volt örök emlékek.. a büszkeséget hagyd,ha érzelmeid lennének..