Ez a végtelen körforgás nem múlhat,addig míg élsz...

Volt amikor megtalálta magát…volt amikor eltévedt…járt..látott, hallott egyet s mást…járt az úton amit keresett.. olykor kicsit letért róla…nem messzire csak éppen annyira, hogy elkerülje azt amit nem szeretne…látott és hallott sok dolgot…nem sokkal többet mint más…nem élt többet…pont ugyanannyit…csak máshol járt…egy más világban…más érzésekkel…elindult a maga útján, aztán elakadt rajta…elesett...majd újból felállt és továbbment…volt valami ami továbbvitte és mennie kellett…nem volt kit követnie, nem volt ki követné…csak érezte…érezte hogy mi vár rá…megálmodta magának azt amit szeretne…tett is érte…nem voltak nagy álmai…nem voltak nagy tervei…kirakott egy képet…apró darabkákból hosszú évek alatt…elkészült a kép…megtalálta önmagát..megtalálta a társait…csinált ezt meg azt…mindenben helyt akart állni…bármit csinált, neki mindig ott kellett lennie a legjobbak között…bizonyítania kellett…vagy saját magának vagy másnak…maga sem tudta, de ösztönzést érzett mindenben….ösztönözte, hogy van benne tehetség ahhoz amibe belekezdett…időközben pár darabot elhagyott a képből…vagy talán nem is volt teljes soha…barátokat talált, barátokat veszített el…szerelmet talált, majd összetört a szíve…elesett az úton…nem volt több ösztönzés, elvesztette saját magát…elvesztette az értékeit, az erejét…földre zuhant és milliónyi darabban gurultak szét a gondolatai és az érzései szerte a világban…nem tudott utána futni, hogy elkapja azokat…nem is volt hozzá ereje…