Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit?
Nem hiszem...
Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk változtatni? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban mikor már elérhetetlen?
A válasz egyszerű. Önzőek és makacsok vagyunk és ettől az érzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni.. csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Amikor már nem tudunk másra gondolni..
De miért kell ezt megvárni? És ha sosem jön el a holnap?Csak sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy kimond: "sajnálom","bocsáss meg","várj!","szeretlek"..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése