never

Üresség...., annyira rossz, amikor hónapokon keresztül nem érzel mást, csak azt a mérhetetelen nagy ürességet. Már nem is sírsz... már nem is fáj....Hiába minden színészkedés és közömbösség. Egyszerűen, van amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni, hiába hisszük, hogy attól majd jobb lesz. Ez nem változik.  S ha mégis megpróbálok beszélni róla, a "hallgatóságtól" csak furcsálló tekinteteket kapok cserébe... egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez nekem.., hogy közben majdnem sírva fakadok. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.