2010. szeptember 27., hétfő

„Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.”

vééégre..
A mai nap mindent megváltoztatott!!!
Az egész szünetben kezdődött..Bnőm lement.. egyedül maradtam..mikor egyik barátom odaszólt,hogy : -addig gyere ide Dalma.:) ... Nemtudtam,hogy mit tegyek.. hisz ott volt Ő is..
Nem akartam buta lánynak tűnni,aki minden alkalmat megragad csak h ráfigyeljenek..
Aztán mondtam : oksii :))
Leültem mellé a padra és beszélgettünk.. kb. 2 perc után megszólalt,hogy ő milyen éhes és,hogy lemegy a büfébe..
KETTEN MARADTUNK.. csak ÉN és Ő.. érdekes helyzet volt.. És egyszer csak leült mellém..
Nézem..:| Erre ő : Dalma,ne haragudj,ha megbántottalak a viselkedésemmel.. Remélem,tudod,hogy szeretlek és hogy te vagy a legjobb barátnőm..
Köpni,nyelni nem tudtam:| ..Csak néztem ki a fejemből..


(Ha ennyire bír,akkor mért volt velem ilyen bunkó az utóbbi időben?!)
Várta a választ..
De én helyette megöleltem.. Talán még 1 puszit is nyomtam a fejére.. (már nem emlékszem :D)
Csak öleltem és annyira jó volt megint érezni a közelségét.. Hiányzott már.. :)


*Ennyit egy nap már régen nevettem..Köszönöm Kokooo :) (L)*


*atoom hétvége előtt állunk (D)(LLLLLLLLLL)
nemtudom még,hogy mit fog kihozni belőlem pár ember jelenléte.. :$:)
remélem,hogy nem esek a saját hibáimba..*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése