újra és újra próbálom megfogalmazni,hogy mi ez az egész,ami velünk történik.. furcsa,hogy első pillantástól fogva tudtam, ő azért picit más,mint a többi.. Már akkor megfogott a jelensége és egyszerűen nem tudok tőle elszakadni. Eltelt 2 hónap.. 2 hónapja forog körülötte többnyire minden gondolatom és egyszerűen nem tudom ,hogy miért.. Egyszerűen csak magávalragadt...
Sokszor mondtam,hogy nekem olyan ember kell,akit nem megkapok,hanem,akiért megszenvedek. Nem tudom,hogy ő az a személy lenne-e de mostmár érzem,hogy szenvedek. Nagyon feszült vagyok és nem tudnám megmagyarázni,hogy miért..
3 nappal ezelőtt nagyon készültem és vártam,hogy végre együtt legyünk.. csak mi, ketten... de délután még nem gondoltam volna,hogy pár óra múlva már szorosan magamhozölelhetem. Imádom,amikor elször meglátom és megérzem az illatát.. igen.. többnyire az illata az,ami megbolondít.. meg a szeme.. meg a szája..
Egyszerűen nem tudom titkolni és leplezni,hogy kezdek érezni valamit iránta.. szeretnék mindig vele lenni.. érezni őt. Ahogy dobog a szíve.. vagy nézni,ahogy álmodik..annyira gyönyörű.
De úgy érzem,hogy ez lassan kezd egyoldalú lenni. tudtam,hogy ez sorsfordító lesz.. tudtam,hogy a legrosszabbra kell számítanom,viszont hiába voltam és vagyok tisztában azzal,hogy nem én vagyok számára az első helyen,attól még nagyon nehéz elfogadni ezt. Tudom,hogy nem szerethet belém és tudom azt is,hogy ez egy őrült veszélyes kötéltánc. Félek a pofáraeséstől.. nem tudom,hogy mi lenne a helyes.. csak annyit tudok,hogy kezd őrülten hiányozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése