lassan,de annál biztosabban kezdek eljutni vele kapcsolatban egy olyan szintre, amiről úgy érzem nem tudok visszafordulni. minden porcikámmal próbáltam ezellen tiltakozni de be kell,hogy lássam..késő.. beleestem.
és a legszörnyűbb az egészben az,hogy tudom ,talán soha nem lehet az enyém.. teljesen.. úgy,ahogy azt én akarom. mert akarom... mostmár teljesen biztos vagyok benne,hogy akarom őt.. és nem csak egy kicsit belőle.. nem csak annyit,amennyit tud adni most nekem.. nem lehet betelni vele és fizikailag fáj,ha nem láthatom..
mert amikor vele vagyok kicsit megszűnik minden,, olyan,mintha egy teljesen más dimenzióba repítene és nem tudok sehova sem koncentrálni.. megszűnik a tér,az idő és a gondolataim csak rajta kattognak. leginkább akkor,ha nincs velem.. mert elválni mindig a legnehezebb,hiszen sosem tudhatom,hogy mikor látom újra, mikor ölel magához, mikor csókol meg.. nem tudom mikor gondol rám.. hogy gondol-e egyáltalán rám.. nem tudom,hogy én is ugyan olyan fontos vagyok-e neki,mint ő nekem. mert mostmár az... fontos nekem. tudni akarom,hogy mi van vele,hogy merre jár és mi van a fejében.. tudni akarok millió dolgot és millió kérdésem van hozzá.
soha nem gondoltam volna,hogy egy ilyen típusú emberrel összesodor az élet.. aki más.. teljesen más,mint az átlagos.. sokkal több különlegességet és értéket hordoz magában,mint az emberek többsége.
és furcsa mód.. jól érzem magam vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése