Nem is értem miért olvasgatok buta idézeteket.. azt amit 'érzek' úgy sem tudja megfogalmazni senki.. még magam sem..nem hogy más.. nem is tudom igazából,hogy ezt lehet-e már érzésnek nevezni.. viszont azt tudom,hogy ez a kialakult helyzet jó. vagy nem jó?!
jó azért,mert rég éreztem ezt,,, és nem.. most nem a szerelemre gondolok.. és még csak nem is a szeretetre.. különös ez az érzés.. igazán fura , és ha sokáig nem tapasztalom,akkor hirtelen elkezd hiányozni.. vagy ő vagy az érzés vagy csak egy illat, de tudom,hogy valami hiányzik..
mindenesetre százszor több jót,mint rosszat tudnék felsoroni,hiszen az,hogy nincs egyedül rossz.. mondhatnám úgy is,hogy katasztrófa,de igazából az a helyzeten nem változtatna,ha kimondanám.. így hát csendes magányomban sodródok egy olyan árral, amiből nem tudom,hogy hogyan és azt sem tudom,hogy egyáltalán ki akarok-e szállni... egyenlőre nem... határozottan nem!
a lehető legpesszimistábban álltam ehhez az egészhez és soha nem gondoltam volna,hogy egyszer majd ezen a ponton leszek,hogy írnom kell Róla. van bennevalami különös furaság és ravaszság,amitől csak még érdekesebb és 'élvezetesebb' jelenség. Tudni akarom,hogy ki ő valójában. Tudni,hogy mikor mit miért tesz és mi az,amit elhihetek. Én nem bízok benne és ő sem bennem..hmm.. hát különös,de nálunk ez a kémia.. és talán ettől nem tudok elszakadni tőle (elakarok?!?)...
Nem nevezném izgalmas sztorinak azt,ami kettőnk között zajlik.. sőt.. inkább egy érdekes taktikai játék jelzőjével illetném.. de tetszik.. nagyon!!
De van az a pont,amikor már nem hiszem el,hogy mindez velem történik.. annyira körülölel és megfolyt a puszta jelenlétével... Amikor már látom,hogy mosolyra húzódik a szája.. két éles gödröcske megjelenik majd kicsit feljebb haladva meglátom a szemében azt a tüzet.. hmm.. na kész... akkor a világűrbe repültem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése