nehéz lenne most megfogalmaznom azt,amit érzek.. kicsit magamrahagyva,kicsit átverve,kicsit hülyének,kicsit fiatalnak és kicsit idiótának érzem magam... hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem számítottam erre a pillanara.. inkább csak azzal nyugtatom magam,hogy nem ilyen hamar számítottam erre. akkora baromnak érzem most magam és közben mégis ott van bennem az,hogy talán nem csak hazugság volt ez az egész..egyszerűen nem tudom most hová tenni a dolgokat és tudom,hogy valahol mélyen sokkal több van ebben.. egyszerűen nem tudom megérteni,hogy miért történik most ez velem.. hogy végre fontossá válik valaki majd másodpercek alatt elveszítem..
minden pillanatban imádtam vele lenni.. figyelni..nézni,ahogy levegőt vesz,ahogy beszél vagy épp mosolyra húzódik a szája.. csodáltam minden tettét és igazából magam sem értem,hogy miért,de ez már az első perctől kezdve így volt..
egyszerűen nem akarom elhinni,hogy ez az egész egy játék volt..
én nem akarta megnyílni neki.. pontosan ezért nem!!! tudtam,hogy az,amit csinálunk nem helyes.. és fordított esetben is marhára fájt volna nekem.. de talán pont ezért volt ez ennyire édes.. mert tudtam.. nem helyes..
és mégis..sokszor bármit megtettem volna.. rohantam egyik helyről a másikra,hogy pár óra múlva már vele lehessek kicsit.. soha nem kértem tőle,belőle sokat.. soha nem akartam ,hogy dícsérjen.. soha..
csak egy kicsit érezni akartam,hogy fontos vagyok.. nem csak egy.. a sok közül...
nem tudom,hogy mi az igazság.. talán soha nem is fogom... de számomra hihetetlen teremtés ő.. olyan,aki a puszta jelenlétével képes elvarázsolni szinte másodpercek alatt.. túlságosan is megszerettem ezt a fiút.. túlságosan is erős kötelet szőttem ezalatt a 2 hónap alatt kettőnk között.. és az fáj a legjobban,hogy azt hittem,ezt a kötelet nem csak én szövögetem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése