2011. november 4., péntek

Sokszor rosszul kelek fel pont ugyanúgy mint Te!

Hetek óta gondolkodom azon, hogy jó ötlet-e belevágni és jó ötlet-e vajon újra átélni mindazt amin keresztül mentem egy év alatt….. ma jött el az a nap amikor nem várhatok tovább… ma érzem újra azt amit alig több mint egy évvel ezelőtt…ma forrt ki bennem az elmúlt hetek eseményének szövevénye.kérlek csak úgy kezdj bele ebbe az egészbe, hogy ha időd és energiád is engedi….vagy ha épp nem olvastad az előzményeit egy évvel ezelőtt akkor kérlek előbb azt tedd meg…
.nem is olyan régen történt meg, hogy hitet ébresztett bennem az, hogy még lehet remény az emberekben és esélyt kell adnom, hogy meg is találjam….hittem abban, hogy nem mindenkit vezet ugyanaz a cél és nem akar mindenki beállni a sorba….hittem ártatlannak vélt szemekben és hittem ártatlannak vélt emberekben...hittem a pillanat varázsában, hogy az enyém és nem másé…..hittem, hogy tanultam abból a sok hazugságból ami körülvett és ezzel más alá áshatom az árkot…hittem, hogy bizalmat ébreszthetek és bizalmat ébreszthet bennem más…hittem ígéreteknek, amik a szemem láttára váltak egyszerű szavakká…. Rá kellett jönnöm, hogy egy perccel sem vagyok előrébb, és nem érzek újat, csak az elmúlt éveim összegyűlt fájdalmát….és igen ebben a pillanatban is…Biztos sokan dörzsölik most a tenyerüket, hogy így alakult az életem az utóbbi időben…persze ők is tudják, hogy én nem haragszom se rájuk, se senkire… mennyiszer hallottam vissza az utóbbi időbe, hogy mi megmondtuk, hogy ez lesz "Dalmika".. semmi újat nem tudok már mondani és semmi újat nem tud nekem más sem mondani…………..ugyanaz a történet forog le és ugyanazt élem meg percről percre…soha nem gondoltam hogy ez még egyszer megtörténhet velem, és hogy utolér a hazug szó…persze csalódtam sokszor és felálltam ezredszer is, de ez az érzés felülmúlja minden elkeseredésem…most kicsit magam alatt is vagyok az elmúlt napok lavinaszerűen megtörtént eseményei miatt….tudom, hogy van bennem olyan lelki erő és van mellettem olyan ember aki támaszt ad ha már végképp magamat emészteném végső bánatomban…tudom, hogy a megbocsátás lépcsőit milyen nehéz megmászni, de hiszem, hogy sikerülni fog…
Köszönöm,hogy pár percre elvontad a figyelmed az msn villogó ablakáról! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése