Amikor nevetett,vele nevettem. Néztem szeme ragyogását és mindig azt akartam,hogy jó legyen neki..Csak egy valamit nem akartam... : Őt eltemetni.


Mindenszentek..azaz halottak napja. Gyerekként mindig vártam ezt a napot,ugyanis ilyenkor mindig lehet kapni finom medvecukrot Nagykátán. (a legjobb dolog az emlékezés után :)) . Ez ma elmaradt.. hiába nézelődtem jobbra-balra.. az a fránya árus ma nem nyitott ki.. Gyújtottam sok-sok gyertyát és mécsest..vittem sok virágot,hisz sajnos én már csak ennyit adhatok.  Feljöttek a régi történetek és ilyenkor akaratlanul is könnybe lábad a szemem. :)
Következett a helyi temető. Mivel nekem itt nincs rokonom,csak az ismerősöknek gyújtottam gyertyát. 
Sorra haladtam a sorok között. Mindenhol égtek a gyertyák.. és én is megemlékeztem. Aztán következett Norbi sírja.. tesóm egyik haverja... fiatalon halt meg.. csupán 25 éves volt.. maga mögött hagyta 3 gyermekét.  A sírnál ott állt az Apukája megtörve és sírt. Norbi lassan 3 éve halt meg,egy hülyeség miatt.. A síremlék nem rég készülhetett el..szépen rendbe volt téve és ott is égtek a mécsesek. Majd az Apuka elment. 
Odamentem. A fejfán kint volt a képe. (megállapítottam,hogy elég helyes gyerek volt.)  Haladtam végig a síremléken.. Következett a fent említett idézet,melyet valószínűleg az Apukája készíthetett el.. és a sírás elkapott.. és aztán megpillantottam 3 plüssállatot... a 3 kisgyermekéét.. és hirtelen nagyon furcsa érzés kapott el.. hirtelen elkezdett érdekelni az élete.. érdekelt minden róla.. és érdekel az is,hogy miért a jók távoznak el hamar... ?!