Én azon gondolkodom, hogy fogunk-e még egymásra mosolyogni ..

Soha nem lesz vége.. mert nincs még egy ilyen..igen, szeretlek olyannak, amilyen vagy. Még ha nem is felelsz meg minden reményemnek.. nagyobb örömet jelent az, hogy létezel, mint az álmaim ..Mostanában a legtöbbször úgy érzem már nem hiányzol és sikerül felejtenem. De néha… néha még mindig ölni tudnék csak azért, hogy veled lehessek. Te még kevés szóval is sokat mondasz nekem.. Fáj, amikor rám mosolyogsz,amikor meglátom a csillogást a szemedben,vagy csak ha egyszerűen felugrik a kis msn ablak.. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz...Nekem a régi kell...tudod,a régi Te..  régen más volt..
Néha már nem tudom ki vagy... Nekem játszod meg magad, vagy nekik? Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni,mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban....