Ha már megtudtad álmodni,meg is tudod valósítani!

Furcsák ezek a mindennapok. Minden nap úgy kelek fel,hogy ma minden jó lesz és kihozom minden helyzetből a lehető legjobbat! És nem foglalkozom olyan emberekkel,akik teljesen leszívják az energiámat. De nehéz mindig vidám arcot vágni mindenhez,hiszen van,hogy pont azok az emberek húznak le akiktől pont nem várom. Teljesen buta dolgokkal... Lehet,hogy én vagyok mostanában túl érzékeny,hogy mindent magamra veszek,de talán érthető,mivel egy igen fontos személyt "vesztettem el". 
Ki tudja?! Lehet,hogy így a legjobb,hogy semmi nincs! Így kell lennie,hiszen véletlenek nincsenek. És Csodák is csak a mesékben.Nehéz nem foglalkozni vele. Nem úgy nézni rá,ahogy azelőtt.. mert már nem lehet..
Talán semmi értelme. De lehet,hogy tovább kéne küzdenem. Folytatni azt,amit már régen elkezdtem. És (ha már belementem) méltó módon befejezni. De ehhez egyedül kevés vagyok! Elsősorban kell Ő,aki magyarázatot ad a miértekre!!? -és kellenek barátok,akikkel átvészelhetem a válaszok erősségét. Mert egyedül képtelenség!
De mi van,ha tényleg folytatni kell? Mi van,ha most sikerül?! Lehet,hogy mire elérném a célt belefáradok és ismét vége az egésznek. Épp úgy,mint eddig.. 
Akkor mi értelme az egésznek,ha a végén úgy is szenvedés a vége??


Furcsa ellentétek. Teljesen kuszák a gondolataim. Nem tudom,mi lenne a jobb!? Maradni a régi mellett vagy nyitni az új felé?
Hol vannak ilyenkor a tanácsok??
Még mindig nem jöttem rá a miértekre...

"Nem hagyott választ,csak kérdőjeleket"