de csak azért,mert így legalább egy pici időre lerakhatom ezt a "terhet".. iszonyatosan rosszak így a mindennapok.. Látni azt,hogy már nem várja a csengőt.. nem várja,hogy odamenj hozzá.. már rád sem néz.. és már nem is köszön.. Nagyon nehéz ezt elviselni.. ismeretlenné vált.. :(
De ha egyszer így kell lennie..
Talán ha akkor az eszemre hallgatok,akkor ma nem itt tartanánk...
és most a fájdalom nyitja ki szemem, hogy lássak, ne csak nézzek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése