Amióta "elvesztettelek",próbáltam/próbálom magam azzal hitegetni,hogy talán jobb lesz,talán majd valaki áttudja venni a helyedet,és talán újra megbízhatok valakiben. Sajnos ez nem így történt.. Amióta nem vagy nekem az egész életem felfordult. Te voltál az egyetlen aki mindig mellettem állt,tartottad bennem a lelket..aki soha nem volt féltékeny.. és soha nem nézett hülyének,ha pizsamában,kócosan vagy akár smink nélkül fogattalak. Te voltál a "lelki társam".. És az addigi énem elveszett.. más miatt..tudod,én még mindig nem tudom felfogni,hogy azokat a felejthetetlen pillanatokat csak úgy eltudtad dobni.. és más választottál..helyettem..
Nem tudom.. én valahogy sosem tudtam előrébb helyezni a szerelmet a barátságnál.. A barátság valami több.. Bizalom.. Én megbíztam benned..eldobtál.. ezek után következett a rengetek hülyeség amit elkövettem.. Amik talán nem lettek volna,ha te mellettem vagy...de nem voltál.. mindig fejjel mentem a falnak.. és a saját hülye hibáimból lassan megtanulom,hogyan boldoguljak... Csak ez nehéz..hiszen próbálom magam mindig rábízni valakire.. akit talán hozzá tudok mérni.. de hát ez nyilván nem megy.. Egyedül érzem magam nagyon nélküled és nmetudom,hogy mikor fogok még 1x bárkiben is úgy megbízni,mint benned.. és nagyon bánt,hogy pont miattad tartok itt..
Itt.. hogy egyik hibából a másikba esek.. hogy én is épp akkor gyökér vagyok azzal,aki szeret,mint velem az emberek.. hogy nem is érdekel már semmi.. főleg,ha már senki nincs mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése