A szerelmet, amilyennek én élem meg, leginkább egy csészéhez tudnám hasonlítani. Lassacskán telik meg, cseppről cseppre, de a vége felé az ember már látja, hogy a folyadék egészen a peremig ér, és elég egyetlen apró cseppecske, és a felszín megtörik, kibuggyan a csésze tartalma, áttöri a határokat. Régebben nem láttam ennyire a folyamatot, de elég jó kis rutinom lett már, volt alkalmam bőven. És most is látom, hogy már csak miniatűr cseppek kérdése, és megint elborít a nagy érzelem, a barátság végképp szerelembe fordul..:)
Nem tudom,hogy mit várhatok a mai naptól.
Vagy,hogy épp Ő mit vár el.
Nagyon vártam már,hogy újra láthassam,
És végre eljött ez a nap!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése