tudod én minden este és mindig,amikor meghallom AZT a zenét felidézem magamban azt a pillanatot.. A pillanatot..amikor megszűnt a külvilág,megszűnt mindenki és minden.. nem érdekelt,hogy mit hoz a holnap és nem érdekelt ,hogy mit gondolnak majd az emberek.. és minden pillanatban csak arra tudtam gondolni,hogy végre beteljesül az ,amire régóta vártam..vártunk..vártál.. és boldogok voltunk!! tudom.,hisz ismerlek,hogy te is az voltál! lehet,hogy csak 1 napra,..lehet,hogy csak egy pillanatra..de mégis az voltál..velem.. aztán hagytad ,hogy elhiggyem .. hagytad,hogy beleéljem magma.. és hagytad,hogy mindezért feladjak mindent..
Csak néha felmerül a kérdés bennem,hogy valójában mit is jelentettem neked én.. és aztán rájövök,hogy kevesebbet ,mint valaha is eltudtam volna képzelni.. pedig én elhittem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése