Hagytad, hogy elképzeljem, aztán meg hagytad, hogy egyedül álmodjam tovább...

Az egész egy nagy körforgás.. egy szűnni nem akaró helyzet.. vagy csupán azért nem szűnik meg,mert NEM AKARJUK,hogy megszűnjön.. mindvégig hittem benned,hittem,hogy jó lehet, hittem,hogy fontos vagyok neked..,hogy fontosak vagyunk Egymásnak... elhitetted velem,hogy hiányzom.. hogy rossz egyedül, és amikor mindent eldobok magamtól,akkor szembeköpsz.. könyörtelenül pofán köpsz és a híd,amit 4 éve építgetünk és lassan átér a szakadék túlsó felére az utolsó legváratlanabb pillanatban leszakad.. magamra maradtam egy hatalmas űrrel és fájdalommal és nincs az az érzés... csak a várakozás.. várni egy olyas valamira,amely talán már sosem fog beteljesülni..
és bár nem beszélünk róla...hazudhatunk az embereknek,.,hazudhatunk a világnak,de megtörtént.. mi tudjunk..