”ilyen a világ, az álmaid csak remények, mire felébredsz reggel, vége a mesének…

Talán nem véletlen…hogyan is lenne az…nem hiába kezdtem el…hogy miért is.. talán páran már rájöttetek….nem véletlen hogy arról kezdtem írni,amiről…olykor a sorok közé próbáltam csempészni az apró érzéseim…azokat amitől nekem a szívem facsarodik ki míg te jókat nevetsz rajta….vagy ahol én nevetek téged ott fojtogat a fájdalom…de ennek is oka van…minden szó minden sor…de kezdetben a lap mindig üres…mint ahogyan mindenkinek üres a lapja…aztán kinek hogy sikerül, úgy lesz rajta az élete…az lesz amit ráfestesz..és kész a kép ez lett belőled…hiszen mindenki a saját sorsa kovácsa…visszalapoztam magamban pár dolgot.és percről percre, óráról órára élem át életem szakaszait…volt ami felkavart…jelen gondolatokat is a káosz jellemezné leginkább…úgy akárcsak a jelen életemet és a világot amiben élek…most sem tudok aludni…pedig rám férne, hogy kipihenjem magam…de mégis most az üres lap elé kellett ülnöm és telefirkálni a gondolataimmal…de, hogyan is kezdjem….hogy lehetne felvezetni ezt a pár sort-..hogy írhatnám le hogy milyen most az életem, milyen volt az utóbbi időben…volt pár este amikor úgy gondoltam, hogy abbahagyom ezt az egészet…hogy nincs is értelme…de rájöttem hogy ez már másról szól…hogy majd pár év múlva is emlékezzek…emlékezzek arra hogy voltak ilyen estéim is…amikor ilyen gondolataim voltak…az elmúlt két hét eseményei indítottak el bennem szinte lavinaszerűen annyi érzést hogy nem tudom egyszerűen hova tenni…olyan gondolatokat amik nem hagynak nyugodni, nem hagynak aludni…álmodni..hiába is szeretném, nem tudom elterelni a gondolataimat és képtelen vagyok irányítani az álmaimat…mostanában egyre többet emlékezek rá…de van amikor csak később villannak fel jelenetek…fura dolgok szoktak lenni…mintha nem is álom lenne és olyan rossz érzéseket kelt…ezek azok amiket nem tudok csak úgy félretenni, vagy elásni magamban, hanem napokkal később is tisztán emlékezek vissza rá…pedig szeretnék egy kicsit egyszerűbben élni…szeretném egy időre félretennni a gondolataimat…és csak élni…visszamenni a normális kerékvágásba…